Pokolra veled!

Sora észre sem vette a közelgő szellemet, ami egyre közelebb ért Sorához.

-         Vigyázz!- kiáltott Hakoya ki épp most jelent meg a sírok között.

Sora hátrafordult, s sikítani kezdett.

A szellem egy tőrrel a kezében repült Sora felé.

- Menj onnan!- kiáltott Hakoya.

Leon Sora elé állt, s így próbálta védeni.

-         Ne! Vigyázzatok!- Hakoya ismét köddé vált, s a következő pillanatban Leon előtt állt.

-         Pusztulj te rossz lélek! Sorsod az lesz, mint a társaidnak! A pokol tüzében égsz hamuvá!- mondta Hakoya, majd kinyújtotta egyik kezét.

A szellem ekkor megtorpant, majd egy pillanat alatt eltűnt.

- Ne!- hangzott egy ordítás a föld mélyéből.

Sora könnyes szemekkel, állt dermedten.

-         Mi volt ez?- kérdezte remegő hangon.

-         Egy a bűnösök közül!- mondta Hakoya búsan – De már ő is a pokolba került!

Leon Sorához fordult, s meglátta, hogy a lány halálra van rémülve.

-         Ne félj!- mondta és átölelte – Már vége!

-         Menjünk vissza a Kaleido színpadhoz!- könyörgött Sora.

-         Rendben!- mosolyodott el Leon.

-         Én is megyek!- szólt Hakoya.

-         Oké!- Sora is jobb kedvre derült.

-         De szembe kell néznünk a nővéremmel!- mondta Hakoya.

Sora bólintott, s az arcára komolyság ült.

-         Holnap indulunk!- mondta Leon – Gyertek, menjünk a szállodába!

Elindultak hát, el arról a borzasztó helyről. Sora még mindig félve pillantott ide-oda.

-         Ne aggódj!- szólt neki Hakoya – Már mind a pokolban vannak!

-         Tudom!- mondta Sora – „Bárcsak már otthon lennénk!”- kívánta magában.