|
A kegyetlen démon és az ártatlan angyal
2007.08.31. 15:05
"Rád gondolok
Rád gondolok éjjel-nappal,
szeretlek te drága angyal.
Hogy mondjam ezt el neked,
szavakba önteni nem lehet.
Ez az érzés belül éget,
örökké csak érted élek.
Ha nem kellek, elfogadom,
a szívem másnak oda nem adom.
Örökké a tiéd e hű kebel,
soha nem árullak el.
Szeretet, szerelem…
Ez számomra csak gyötrelem.
Kérlek, segíts…
Fájó szívemen, égő sebemen.
Mástól nem kérhetem,
csak tőled kedvesem.
Tudom, létezik szerelem,
nem csak az én szívemben."
Leon vallomása óta, már 4 nap is eltelt. De Sora és Leon közötti távolság nem, hogy nőtt volna, hanem inkább csökkent. Szinte csak az edzésekkor találkoztak, de azt teljes beleadással próbálták. Szegény Leon emiatt minden edzés után egyenesen a fürdőbe rohant és ruhástul beállt a hideg zuhany alá, mert az erotikus jeleneteket is igazi beleéléssel végezték, és ez eléggé felkorbácsolta a férfi vágyait, amit, muszáj volt neki valahogy lehűtenie, mert egyébként nem bírt volna magával és képes lett, volna ott helyben megerőszakolni Sorát. Leon szinte teljesen megtört a történtek miatt, egyszerűen beleőrül a tudatba, hogy azt a lányt, aki képes volt elűzni a kegyetlen Halálistent, nem kaphatja meg. De nem csak a férfi volt ennyire maga alatt. Sorát emésztette a bűntudat, hogy ennyire megbántotta, Leont.
Sora nem akarta megbántani a férfit, de egyáltalán nem volt tisztában érzéseivel még most sem, sőt a vallomás óta még jobban össze volt zavarodva. Valamit érzett a férfi iránt csak nem tudta beazonosítani, hogy pontosan mi is az, hisz eddig soha nem volt még szerelmes. Már az ötödik éjszakáját töltötte gondolkodással érzelmeinek megfejtésével. Reggelre, arra a következtetésre jutott, hogy felhívja Laylat hát, ha tud neki segíteni. Megfogta a telefont és elvonult vele egy csendes helyre, ahol nem tudják megzavarni magánbeszélgetését, majd tárcsázott.
- Hamilton villa. Miben segíthetek?
- Jó reggelt! Elnézést a korai zavarásért, de Layla kisasszonnyal szeretnék beszélni. Sora Naigino vagyok.
- Azonnal szólok a kisasszonynak.
- …
- Szia Sora! Rég hallottam felőled. Mi újság?
- Semmi különös. Csak annyi, hogy a főnök jóvoltából most Leonnal vagyok összezárva egy a várostól távol eső házban egy hónapig, hogy rendesen begyakoroljuk az ugrásokat.
- Kalos ilyet tett? Ez pedig nem vall rá. Egyébként miért hívtál?- Jaj Layla! Napok óta nagyon furcsán érzem magam Leon közelében, főleg mióta bevallotta, hogy szerelmes belém. Azóta lelkiismeret furdalásom van, és nem is aludtam, már egy jó ideje. De, ha a közelébe vagyok, elfog valami bizsergető érzés és, ha a mutatványok közben hozzám ér a szívem hevesen dobog, a gyomromba pedig, mintha ezernyi pillangó repdesne. Meg ha csak rá gondolok egyből boldog és szomorú is leszek egyben és hiányolom a közelségét. Layla szerinted, mi lehet ez?
- „kuncogás”
- Layla mi olyan vicces?
- Jaj, drága fogadott hugicám! Egyszerű a válasz te mélységesen beleszerettél a nagy Halálistenbe, vagyis Leon Oswaldba.
- De ez nem lehet, hisz ő olyan…
- Jaj, Sora ne ellenkezz az érzéseid ellen, egyszerűen fogadd el!
- De félek?
- Mégis mitől?
- Leontól. Félek, hogy…
- Megbánt. Ugye?
- Igen.
- Sora csak azt tudom tanácsolni, hogy üljetek le Leonnal és beszéljétek át. Mert ezzel a tétlenkedéssel nemcsak magadnak, hanem Leonnak és fájdalmat okozol, mert szerintem, most ő is annyira bizonytalan, mint te. Mert nincs tisztában a te érzéseiddel, ezért most ő is kétségek közt gyötrődik.
- Köszönöm Layla! Most nagyon sokat segítettél. Még ma tisztázom a dolgokat Leonnal.
- Ennek örülök, de most le kell tennem. Szia Sora és sok szerencsét.
- Szia Layla és még egyszer köszönök mindent.
Sora vett egy mély lélegzetet, és még egyszer átgondolt mindent.
Mivel Leon még mindig az igazak álmát aludta, ezért elhatározta, hogy összeüt egy kis reggelit. Miután kész lett a reggelivel, rátette egy tálcára és felment Leon szobájához. Illedelmesen kopogott és mivel válasz nem érkezett halkan benyitott. A francia artista még mindig nagyon mélyen aludt, úgy látszik őt is, eléggé lefárasztotta ez a négy napos intenzív edzés, amit provokáltak. Már szinte tökéletesen ment minden még az erotikus jelenetek is, csak hiányzott belőle valami és ez a valami a szenvedély, ez tenné igazán tökéletessé az előadást.
Visszatérve Leonékhoz. Sora lassan széthúzta függönyt ezzel beengedve a napfényt a sötét szobába. Leon rögtön a másik oldalára fordult. Sora halkan odament a férfihoz és megpróbálta felébreszteni. Lágyan megsimította a férfi arcát, amit Leon egy mosollyal jutalmazott és megfogta a lány kezét és belecsókolt a tenyerébe. Során megint átfutott az a kellemesen bizsergető érzés. Leon kinyitotta szemeit és egy gyönyörűen csillogó barna szempárral találta szembe magát.
- Jó reggelt Leon! Hoztam neked reggelit. Ugye nem haragszol, hogy felébresztettelek?
- Jó reggelt! Nem haragszok, sőt hozzá tudnék szokni ehhez a kényeztetéshez – és egy kaján vigyor jelent meg az arcán.
- Azt el tudom képzelni, de most komolyan szeretnék veled beszélni.
- És mégis miről? – nézett értetlenkedve Leon.
- Kettőnkről és arról, ami köztünk van – és mélyen a férfi szemeibe nézett.
Folyt. Köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
