-         Na szóval!- kezdett bele a mondandójába Sora- Hakoya azok az emberek, akiknek bűnhődniük kellene már meghaltak?- kérdezte a lánytól.

-         Igen! De még sem egészen! Ugyan is mikor Hatasana meghalt elátkozta az összes olyan embert, aki benne volt a dologban! A lelkük még mindig a földön van, s örök álmot alszanak!

-         Értem! Ez pont, kapóra jön!- szólt Sora.

-         Mire készülsz?- kérdezte Leon.

Sora elmondta, hát mit kell Hakoyának tennie.

-         Rendben van!- mondta a lány s útját egy sötét hely felé, vette.

Késő este, hatalmas orkán kerekedett. Ordított tombolt a szél, tépte a fákat, süvített közöttük. Japán egyik leghátborzongatóbb temetőjében tombolt a legjobban. Egy lélek sem volt ott, s még is valaki hangja csengett a levegőben.

-         Az én lelken tiszta s jó, te a tiétek a pokolra jut!- énekelt egy lány.

Egy a lány Hakoya volt, s a sírok között sétált. Mindegyik mellet elhaladt, s azokat, amelyekben a bűnösök fekszenek, megérintette.

 Mikor végigjárta az összes sírt a temető közepén megállt.

-         Ti mind örök álmot alszotok, s az is gyönyörű! Én megkeserítem azt s ti mind a pokolra kerültök!

Eközben Sora és Leon is a temetőbe értek.

-         Már elkezdődött!- mondta, Sora s megfogta Leon kezét, és húzni kezdte – Gyere, siessünk!

Mikor meglátták Hakoyát megálltak.

Hakoya rájuk nézett, s intett a fejével. Hirtelen eltűnt a semmibe.

-         Most jön a java!- mondta Sora.

A holtak békésen feküdtek sírjukban. Mind gyönyörű álmot aludt, s boldog volt. De ekkor hirtelen a kiválasztottak álma megváltozott. Két vörös szempár jelent meg előttük. Ontotta a gyűlöletet magából.

- Ti mind bűnösek vagytok!- szólt hozzájuk egy édesen csengő hang – Bűnhődnötök kell!

Ekkor álmukban megjelent egy lány. Sétálgatott, majd a lelkekhez sétált. Hirtelen egy kaszát rántott elő s belevágta minden lélekbe.

Sikítások keveredtek a süvítő szél zajába.

-         Mi ez?- kérdezte Leon.

-         A bűnös lelkek!- válaszolta Sora s lehajtotta fejét.

Eközben a rémálom tovább folytatódott.

Az összes lélek álmában meglátta saját magát, egy akasztófán. Mikor a lábuk alá néztek térdig vérben álltak.

A temetőben egyre hangosabb ordítások hallatszódtak.

- Kezdek megijedni!- mondta Sora és odabújt Leonhoz.

Leon rápillantott az ijedt lányra, majd átölelte.

-         Ti mind a pokolra juttok!- mondta Hakoya halkan a lelkek fülébe. Ekkor az összes bűnös lélek zuhanni kezdett, s mikor földet értek porrá égtek.

-         Segítség!- hangzott egy női sikítás, mely fokozatosan elhalkult.

Hakoya elégedetten nézte a holt lelkeket a pokol fenekén.

De hirtelen valami megzavarta. Egy lélek túlélte s visszatért a temetőbe.

Mikor visszaért kitört a felszínre s megpillantotta Sorát.

- Te is olyan vagy, mint ők! Egy sztár ki az utamba áll! Megöllek!- a szellem gyors iramban repült Sora felé, s ördögien vicsorgott.