Hakoya tovább sétált Leon felé. A férfi mozdulatlanul állt, s a lányt figyelte. Látta, hogy Hakoya nem akarja bántani, s küzd a bosszú ellen.
- Miért csinálod ezt?- kérdezte Leon.
Hakoya megállt, s szemét lesütötte.
- Mert a szüleid gyilkosok!
- Nem az nem lehet!- mondta Leon.
- De sajnos igen! Ők is benne voltak a dologban! És mivel már ők nem élnek…neked kell megfizetned!- mondta a lány keservesen.
- Hakoya őt hagyd békén!- szólt Sora a lány háta mögül.
- Nem tehetem!
Sora odament hozzá és megfogta a lány vállát. Hakoya ránézett Sorára, míg Sora kedvesen mosolygott rá.
- Én tudom, hogy te nem vagy gonosz! A nővéred befolyásol! Kérlek, szegülj ellene, és megszabadulsz az átoktól!
- De…de én őt kell, megbosszuljam!- mondta megszeppenve.
- Mi segítünk neked! De öldöklés nélkül! Velünk tartasz?- kérdezte Sora.
Hakoya némán állt csillogó szemekkel. Könnyek folytak arcán, s hirtelen megváltozott.
Egy hatalmas mosoly támadt az arcán s ezt mondta:
- Veletek tartok! És ne haragudjatok, hogy megtámadtalak titeket!- Hakoya Sora nyakába borult.
- Nem haragszunk! Ugye Sora?- mondta leon.
- Hát persze, hogy nem! Hisz nem a te hibád volt!
- És most mit csináljunk?- kérdezte a lány.
- Bár nem mondhatod el mi történt veletek, de miért pont itt Japánban kell az embereket megölnöd?- kérdezte Sora.
- Richard miatt kerültek Japánba a Kaleido színpadtól! Itt egy másik társulatot alapítottak, s itt telepedtek le! Ők már ugyan meghaltak, de a leszármazottjaik itt vannak, és végeznem kell velük!
- Valami más megoldásnak is kéne lennie!- tűnődött Sora.
- Nekem Hatasana mondta, hogy végezzek velük! De én nem akarok még több embert megölni!- Hakoya összerázkódott.
- Tudom! És nem is kell megölnöd senkit!- pattant ki Sora fejéből az ötlet.