|
Középiskolai évek
2007.08.29. 08:58
-....szóval nem értettem és tegnap Sophie engem kérdezett meg, hogy hogyan kell csinálni, de nem tudtam segíteni. - magyaráztam ki magunkat.
- Ha így állunk akkor most nem kaptok egyest, de ebből ne legyen rendszer. - nézett ránk tettetett szigorúsággal.
- Értettem. - hadartuk egyszerre Sophieval.
- Egy jó tanács Sophie, legközelebb olyan valakit kérdezz meg aki jobban áll angolból, mint ő. - mutatott felém lesajnálóan Mr. Tugdual, osztálytársnőm pedig egy bólintással jelezte, hogy értette.
- És Vivien, ha ennyire nem érted az anyagot, akkor talán hasznos lenne, ha itt maradnál délután, hogy elmagyarázhassam neked. - fordult felém a tanító. A kis dialógus után már nem történt semmi érdekes az órán és az utána következő hármon sem. Nagyszünetben éppen a suli udvaron sétálgattam és egy csendes zugot kerestem, ahol elfogyaszthatom ebédemet, amikor Sophie jött felém.
- Gyere ebédelj velünk. - fogta meg a karom és rángatott el egy padhoz ahol bátyja foglalt helyet.
- Ő mit keres itt?- nézett rám kérdőn.
- Velünk fog enni. - jelentette ki határozottan húga.
- Remek. - morogta Leon, majd arrébb húzódott, hogy mi is leülhessünk. Ezek után nekiláttunk kicsomagolni az ételeket a testvérpáré valami sietve összedobott szendvics, csoki és tea, az én uzsonnás dobozomban pedig párolt pisztráng és hozzá köretnek párolt burgonya, narancslé s desszertnek valami sütemény no meg gyümölcs rejtőzött katonás rendben kis tárolóedényekbe rakva az evőeszközökkel és a szalvétával együtt.
- De jól néz ki. - csorgatta a nyálát a húgocska mikor kinyitottam a tartóedénykéket és kiszabadult az ételek isteni illata.
- Jah. - biccentettem.
- Anyukád aztán tud főzni, mi magunknak készítjük az ebédet mert... - locsogott Sophie.
- Sophie, inkább együnk. - szólt rá Leon mielőtt még bármit is kifecsegett volna a lány, mire az méla undorral fordult szendvicséhez.
- Uh, pisztráng. - állapítottam meg egykedvűen a kajám fölé meredve.
- Mi az nem vagy éhes. - nézett rám a lánytestvér.
- Utálom a halat, nem akarsz cserélni? - mutattam a mellettem ülő étkére.
- Ú.....úgy érted EZT ARRA?- döbbent le Sophie.
- Igen. - feleltem.
- De hát a te kajád olyan mintha étteremből hozattad volna, az meg csak egy nyamvadt kis szendvics .- akadékoskodott a hugica.
- Lehet, de én a halat biztos nem eszem meg márpedig éhen pusztulni nem akarok tehát a legjobb , ha cserélünk .- vázoltam fel a helyzetet Sophie persze belenyugodván a dologba örömmel vette magához uzsonnás dobozom én pedig az övét.
- Hmm ez naon finom. - beszélt teli szájjal mire én eleresztettem egy halvány mosolyt, Leon meg csak rosszalló pillantásokat lövellt felé.
- Most mi van, tényleg nagyon jó kóstold meg te is. - szúrt fel a villájára néhány falatot majd bátyja szájához nyomta, aki kénytelen kelletlen megkóstolta és csodák csodájára ízlett neki. Ebéd után még volt néhány óránk, ezek végeztével pedig mindenki összepakolta a holmiját és elment haza már csak én és Sophie maradtunk a teremben és ő is indulni készült.
- Te nem mész haza? - nézett vissza rám az ajtóból.
- Nem, tudod az angol. - válaszoltam.
- Tényleg, ne haragudj. - nézett rám bűnbánóan.
- Ne aggódj, túlélem. - mosolyogtam rá.
- Ha gondolod itt maradhatok, hogy ne egyedül kelljen tanulnod. - ajánlotta fel Sophie.
- Nem kell menj csak nyugodtan, a bátyuskád már így is biztos halálra aggódja magát. - gúnyolódtam.
- Hát akkor szia. - búcsúzott majd elhagyta a termet. Nem sokkal később megérkezett Elliot vagyis Mr. Tugdual.
- Azt hittem te is elmentél. - lépett hozzám közelebb.
- Dehogy, előbb még kérem a büntimet. - mosolyogtam sejtelmesen.
- Hát, ha ilyen szépen kéred akkor megkapod.. - suttogta a fülembe, majd szenvedélyesen megcsókolt, én hasonló érzelmekkel telve viszonoztam azt, csókcsatánk olyannyira elmélyült, hogy már csak a terem ajtó becsapódását vettük észre. Ebből mindketten rájöttünk, hogy valaki meglátott minket, Elliot indult volna utána, de én visszafogtam.
- Várj, majd én. - tartottam vissza bűntársam és táskámat felkapva a leskelődő után iramodtam. A folyosó végén láttam egy távolodó alakot, akit azon nyomban követni kezdtem, bár ő sokkal gyorsabb volt nálam mégis rájöttem, hogy akit üldözök nem más, mint Sophie. Az iskolából kiérve még gyorsabb tempóra váltott, én viszont kitartóan loholtam utána jó fél utcahossznyival lemaradva, végül az egyik sarkon megállt ahol bátyja várta őt.
- Na mi van megtaláltad?- kérdezte Leon.
- Nem, de menjünk. - sürgette testvérét Sophie, de már késő volt mer én is beértem őket.
- Csakh....hogyh...megvagyhh...minek kell ilyen esztelenül rohanni. - lihegtem.
- Sajnálom én igazából nem láttam semmit, biztos csak félreértettem... - mentegetőzött Sophie.
- Nem értettél félre semmit az van amit láttál. - feleltem teljes nyugodtsággal.
- De hát ő egy tanár! - képedt el a fehér hajú lány.
- Nem kérem azt, hogy érts meg, csak annyit, hogy tartsd titokban. - szóltam határozottan.
- De van felesége. - akadékoskodott tovább a hugica.
- Tudom. - hajtottam le a fejem.
- Akkor meg miért? - faggatott Sophie.
- Ez túl bonyolult ahhoz, hogy elmagyarázzam, ráadásul a hely sem alkalmas. - válaszoltam és távozni készültem.
- De én akkor is meg akarom érteni, gyere el hozzánk és magyarázd el. - vetette fel a kishúg.
- Miért? - néztem rá értetlenül.
- Mert barátok vagyunk és a barátok megosztják egymással a titkaikat. - adta meg a választ.
- Te tényleg a barátodnak tartasz? - ámultam el.
- Hát persze, gyere velünk és majd otthon mindent elmondasz egy csésze tea mellett. - invitált Sophie én pedig csatlakoztam hozzájuk. Néhány perc séta után már a testvérpár otthonánál voltunk, ott Sophieval leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk, miközben Leon teát készített.
- Komolyan nem tudom mi visz rá egy tini lányt arra, hogy kapcsolatba bonyolódjon az egyik tanárával aki ráadásul nős. - elmélkedett hangosan a báty miközben letett három csésze teát a dohányzó asztalra.
- Ha ez valamennyire mentségemül szolgál akkor elmondom, hogy az elején nem tudtam, hogy nős, aztán pedig már nem érdekelt. - kortyoltam bele a teámba.
- Nem érdekelt, hogy lehet az ilyesmit figyelmen kívül hagyni? - kérdezett vissza Leon.
- Ha az ember szerelmes, ilyen apró dolgok nem érdeklik. - feleltem és ismét kortyoltam.
- Mint például az az apró tény sem, hogy ha ez kitudódik akkor téged kicsapnak, az ő tanári pályafutásának pedig egyszer, s mindenkorra vége. - ecsetelte a bátyuska.
- Leon ne légy gonosz. - szólt rá húga.
- Végül is igaza van, ez a dolog tényleg kockázatos, de most már nem tehetünk semmit, csak azt hogy legközelebb körültekintőbbek leszünk. - magyaráztam.
- Ezt most úgy értsük, hogy legközelebb nem a tanteremben estek egymásnak. - gúnyolódott Leon.
folyt. köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
