Leon hirtelen hátra fordult és meglátta az árnyékot.
- Menekülj!- kiáltotta Hakoya.
Amint kimondta Hakoya e szavakat, a szeme ismét vörösbe burkolózott, s a bosszú hatalma alá került.
- Menj Leon!- sikított Sora mikor meglátta, mire készül a lány.
Leon fejet vesztve rohant ki a szobából. Hakoya utána suhant. Leon már épp, hogy kiért volna az épületből, mikor az ajtó bezáródott. Próbált rajta kitörni, de minden hiába.
- Innen nem menekülsz!- súgta halkan a fülébe Hakoya.
Leon hátrafordult, de abban a szent pillanatban lehajolt, mert Hakoya a tőrrel akarta leszúrni.
A kés beleállt az ajtó fájába, s Leon már rég máshol járt.
Az alsó szinten maradt, s egy szobába menekült. Eközben Sora sem ült nyugton, utánuk eredt. Futott végig a folyosókon, de nem talált senkit. Épp egy szobába akart befutni, mikor Hakoya lépett elé s a tőrt Sorára fogta.
Sora a lendülettől nem tudott megállni, s egyenesen Hakoyának rontott. Sora szeme tágra nyílt, a lélegzete is elállt.
- Sora?- Hakoya ismét leküzdötte a bosszú erejét.
Sora mellkasán egy vérfolt jelent meg.
- Nem!- kiáltott Hakoya.
- Semmi baj!- nyögte Sora.
Az ütközéskor Sora eltaszította magát Hakoyától, s a tőrnek épp, hogy csak a hegye állt belé.
- Nem sebeztél meg nagyon!- mondta Sora, kihúzta, a tőrt s eldobta.
- Sajnálom!- mondta sírva Hakoya.
- Ugyan!- mosolyodott el Sora.
- Mi történt?- lépett elő Leon a másik szobából.
Amint Hakoya meghallotta a férfi hangját, elvesztette a fejét.
- Ne Hakoya!- kiáltott Sora.
De a lány már nem hallotta, már Leon nyomában volt.
Leon felrohant az emeletre, s a sötét folyosón keresett menedéket.
- „Nem menekülhetek örökké!”- gondolta magában.
- Meg vagy!- mondta Hakoya ki már ott állt előtte.
Leon hátrálni kezdett.
- Miért akarsz engem megölni?- kérdezte Leon.
- Mert a te családod is gyilkos!
- Miről beszélsz?- dühödött fel Leon.
- Ezt nem mondhatom el! De nem is lényeg, mert te most meghalsz!- mosolyodott el a lány.
Ekkor egy baltát rántott elő, s Leon felé ballagott.
Leon csak állt ott határozottan, s várta, hogy Hakoya mit fog tenni.