|
Váratlanul jött serelem +18
2007.08.28. 07:54
1.fejezet
Egy újjabb szörnyű nap...Istenem, miért teszed ezt, miért?
-Sora! Felkellni! Húzd ki a picsádat az útszélére.-Hallottam főnököm már jól ismert mondatait.
-Mingyárt megyek.-Mondtam félve, s felálltam az ágyamról.
-Nem mingyárt, most!-Majd egy óriási pofont kaptam melynek hatására a földön landoltam.
-Nekem dolgozol, és azt tezsed amit mondok!-Ordított, s kiment a szobából, én pedig könnyeimet törölve próbáltam felkellni a földről, de nem nagyon sikerült, ekkor rontott be három barátnőm az ajtón (Kiara,Tanja,Stefani) akik az ordíbálást meghallva egyből hozzám szaladtak.
-Sora jól vagy?-Kérdezték kórusban, s közben segítettek felálni, maj az ágyra ültettek.
-Igen...azt hiszem. Lányok...mi nem ezt érdemelnénk, nem azt, hogy naphosszatt az út szélén álldogáljuk, s várjuk a következő "vevőt".-Zokogtam.
-Igazad van Sora, de ezen már nem tudunk változtatni.-Mondta Kiara fénylő könnycseppekkel a szemében.
-De nekem ez így nem jó! Én nem így akarom leélni az életem!-Szálltam vitába barátnőmmel.
-Szerinted nekünk jó, hogy mindennap más élvez belénk?!Hm?-Szállt be Tanja is a vitánkba.
-Nem, dehogy! De szerintetek mi lesz velünk ha már nem leszünk jók erre?
-Nem tudjuk Sora, de te vagy köztünk a legfiatalabb. Te még kezdhetsz új életet, még csak 16 éves vagy, mi meg a 30-hoz közeledünk. Bármikor elszökhetnél, te is tudod, hogy soha sem árulnánk el, anélkül meg nem találna meg téged.-Közölte Stefani.
-Ez hülyeség, Ti is kezdhetnétek új életet! S azt ti is nagyon jól tudjátok, hogy nélkületek nem megyek sehová.-Mondtam.
-Lányok, siessetek mert a férjem nagyon dűhös, s nem szeretném, hogy valami bajotok essen.-Jött be az ajtón főnökünk kedves felesége Mrs Dübuár, akire szintén rá jár a rúd, hiszen férje mindenegyes utca lányával csalja. Emlékszem....még csak 9éves voltam s az iskolából jöttem haza, kivételesen egyedül. Lassan sétáltam a járdán, mikor egy erős kar megragadta a derekamat, s az autójába rakott.
-Bácsi, kérem tessék elengedni!-Könyörögtem.
-Fogd be a szádat!-Ordította amitől, még jobban megilyedtem.
-Kérem szépen! Haza kell mennem!-Zokogtam.
-Azt mondtam kussolsz!-Üvöltötte, s én már annyira féltem, hogy meg se mertem szólalni az út további részében, majd egy óra múlva, megállt egy elég rossz állapotban lévő ház előtt, megragadta a karomat s berángatott a házba.
-Hova viszed a kislányt?-Kérdezte Mrs Dübuár aki a nappaliban állt három lánnyal akik sajnálkozó tekintettel néztek rám, amit akkor még nem értettem.....
-Nem mindegy?!-Ordította s felráncigált a lépcsőn mely egy szobába vezetett, s az ágyra dobott, én pedig az ágy végébe húzódtam akkor már sejtve, hogy mit akar velem tenni a férfi. Ő pedig kulcsra zárta az ajtót s behúzta a fűggönyöket majd megállt az ágy előtt s mélyen a szemembe nézett egy ördögi mosoly kiséretében, melytől halálra rémültem. Ezt ő látva ingjét gombolni kezdte, s elindult felém, megfogta a magam alá húzott lábaimat és maga felé kezdett húzni, sikítottam ahogy csak tudtam, próbáltam kapaszkodni az ágyban, de nem sikerült, hiszen még csak 9éves voltam s egy 35éves férfi állt előttem. Magához húzott s letépte rólam iskolás egyenruhámat, és keményen fogdosni kezdte az akkor még éppen növésben lévő melleimet, én pedig csak sírtam és sírtam, majd egy óriásit ordítottam mert a fogait éreztem mellbimbómon s ezzel óriási fájdalmat okozott. Majd kezeivel végigsimított felsőtestemen melytől a mai napig is írtózok, s a bugyimat kezdte lehúzni, de én ellenkeztem próbáltam ellökni magamtól, rugdostam ameddig csak bírtam , ő erre bedühödött, s ahol csak ért verni kezdett, és ezt addig csinálta míg mozdulni sem bírtam, újból a bugyimhoz nyúlt, de most már semmit sem tudtam ellene tenni. Leszagatta rólam apróbugyimat, s férfiasságával belém hatolt, ezzel óriási fájdalmat okozva nekem. Üvöltöttem ahogy csak bírtam, ő pedig egyre gyorsabban és gyorsabban mozgott bennem mellyel újra és újra pokoli fájdalmat okozott. Egy idő után kicsúszott belőlem, kezdtem azt hinni, hogy vége a rémálomnak, de sajnos tévedtem. Fejemet péniszéhez nyomta, s rám parancsolt, hogy nyissam ki a számat, de én nem tettem meg, emiatt újra verni kezdett.
-Nyisd ki a szádat!-Ordított, most már nem mertem vele ellenkezni, megtettem amit "kér". Fejemet fel-le kezdte mozgatni, s éreztem ahogy magja szétárad a számban, nem engedte kiköpni, így muszály voltam lenyelni. Olyan hányinger fogott el mint még soha, megakartam hallni a fájdalomtól, s a megaláztatástól melyet akkor éreztem.
Ekkor a hajamnál fogva felemelte a fejemet.
-Na látod, így kell ezt csinálni!-S a szemembe vihogott. Azóta eltelt hét év, s azóta is utca lány vagyok, most is épp az utca sarkon vagyok s a következő kocsit "várom". S sajnos nem is kellett sokáig várnom, mert jött egy fekete ferrári melyből egy ismerős, kicsit ittas állapotú férfi szállt ki.....
Folytatás köv....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
