- Hogy én?- kérdezte Sora megdöbbenve.
- Igen!- Hakoya sírva átölelte Sorát – De most, hogy láttam őt teljesen más lett! Csak a bosszúnak él semmi másnak! S én megfogadtam, hogy addig nem fogom elhagyni ezt a világot, míg azokat az embereket kik bántották, meg nem ölöm!
Sora erre nem felelt semmit.
Egy kis idő multával visszatértek a szállodába.
- Gyertek!- intett Hakoya.
Egy szobába vezette Sorát és Leont.
Hakoya az asztalhoz ment és valamit felvett onnan.
- Tessék!- nyújtott át egy fényképet.
Mikor Sora ránézett a képre tátva maradt a szája. Két testvér volt rajta.
- Ezek ti vagytok?- kérdezte Sora.
- Igen!
- De itt egészen másak vagytok!- nézte Sora a fényképet.
Mikor Hatasanát nézte különös érzés, fogta el. A lány szemét nézte, ami gyönyörű zöld volt. De ekkor hirtelen sötétté változott s hidegen Sorára nézett.
- Nem!- Sora ijedten dobta el a fényképet.
- Mi a baj Sora?- kérdezte Leon.
- Hatasana szeme! A képen!
Leon alaposan szemügyre vette a lányt.
- Semmi különösen nem látok benne! A szeme zöld!- jelentette ki Leon.
Mikor a mondat végére ért hirtelen megfordult.
- Mi az?- kérdezte Hakoya.
- Olyan érzésem volt, mintha figyelne minket valaki!- mondta Leon.
Sora körbenézett de senkit se látott.
Hakoya visszatette a fényképet az asztalra, majd furcsán motyogni kezdett.
- Itt van! Ő az! Figyel minket! Miért? Miért lettél ilyen?- kiáltozta.
- Nyugodj meg!- Sora odament a lányhoz s az ágyra ültette.
Ekkor ő is furcsán érezte magát.
Hirtelen megszólalt egy hang.
- Meg kell halnia! Ő is közéjük való!- suttogta egy lágy hang.
Hakoya remegni kezdett.
- Nem akarok gyilkolni!- mondta keservesen.
- Meg kell ölnöd!- visszhangzott a szobában e mondtat.
- Nem!- tiltakozott Hakoya.
Sora Leonra pillantott ki még mindig a szoba másik végében állt.
Hirtelen meglátott egy árnyékot a falon, ami egy nőé volt.
Egy tőr árnyéka látszott még, mi a magasba emelkedett és Leonra szegeződött.
- Leon!- kiáltott Sora.