-Kicsim, létszíves kapcsold ki a gépet!

-Jajj anya, csak még egy kicsit!-Könyörgött édesanyjának Kristen.

-Öt perc múlva nyolc.

-Rendben, kapcsolom.-Mindta, majd kikapcsolta a gépet s a tévé előtti bőrfotelba pattant.

-Húgi, kezdődik a Kaleido Star.-közölte Kristen.

-Rendben, megyek.-Kiabálta a másik szobában a kishúg.

-Neked tetszik Leon?-Kérdezte nővérét miközben megérkezett a szobába, s látta nővére arcán megjelenő pros foltokat s ez választ is adott kérdésére, majd ő is helyet foglalt nővére mellett, s bekapcsolták a tévét.

-Sajnálattal közöljük, hogy az Animax műsora félórai késéssel fog kezdődni, megértésüket köszönjük.

-Anyaaa!-Hisztizett Kristen majd a szoba mellett lévő konyhába rohant.

-Mi a baj kicsim?-Kérdezte ijedten édesanyja.

-Nem hallottad?-Kérdezte már majdnem sírva.-Félórával később kezdődik a Kaleido Star.

-Jajj kicsim, menj el fürdeni s én addig csinálok egy szendvicset neked s mire kész leszel kezdődik is.

-Rendben, de szendvicset nem kérek.-Majd a szekrényhez ment, hogy kivegye a pizsamáját, de egy furcsa sugallat azt jelezte neki, hogy még nem ért véget az estélye, így kikeresett egy fehér rövid nadrágot mely virágmintákkal volt díszítve, s kiválasztott egy hozzá illő halvány rózsaszín pólót és egy ugyan olyan színű alsóneműt majd szélsebesen a fürdőszobába ment. A kiengedett vízben gyorsan megfürdött, s magára vette kiválasztott ruháit melyben egyszerűen káprázatosan nézett ki. A rövid nadrág épp, hogy a fenekéig ért így kiemelte annak kerek és feszes formáját, s hosszú vékony lábait is is láthatóvá tette, a felső pedig kiemelte tökéletes melleit melynek nagyságára sem panaszkodhatott. Egyszóval 16 éves kora ellenére ő volt a férfiak nőideálja s a lányok példaképe, ennek ellenére még soha sem volt barátja melynek több oka is van, s tökéletességét sohasem használta ki, mindenkivel kedves volt, a vidámság s az érzékenység jellemző leginkább rá. Barátai nagyon szeretik s tisztelik azért amiért mindig megmondja a szemükbe az igazságot, s mindenről nyíltan beszél velük, kivéve egy dologról, a szerelemről...

Kristen ezután a hajsütő vassal göndör fürtöket varázsolt magának, s oldalt megfogott egy-egy tincset s hátul egy csattal rögzítette, szemét fekete kontúrral, vékonyan kihúzta, szempilláit begöndörítette s egy végső simításként halvány szájfényt kent ajkaira.

-Jézusom! Anya azt mondta fürödjek le, nem azt, hogy...Egyébként minek öltöztem ki? Talán emiatt az érzés miatt?

Áh...majd kiderül.-S kisétált a fürőből majd a nappaliban található nagy tükör elé sétált. Gyönyörű volt, hosszú barna fürtjei arányosan hullottak a vállára, sminkje nagyon szolid, de szép s igéző kék szemeit is kiemelte, ruhája...csodálatos alakját még jobban visszatükrözte. Mikor megnézte magát a tükörben, vissza indult a szobájában de útja a konyhán keresztül vezetett.

-Kislányom, hova készülsz?-Kérdezte édesanyja miközben végig nézett gyönyörű lányán.

-Azt még én sem tudom.-Mondta majd beballagott a szobájába ahol belső hangja szólalt meg "Tedd a zsebedbe a hitelkártyád!" , így is tett majd beült a fotelbe s pár percen belül kezdődött is a műsor.

-Na végre.-Ujjongott Kristen 7éves kishúga Tairani, Kristen csak mosolygott. Most az a rész következett amikor Leon és Sora végre hajtják az Angyalok táncát, Kristen egész nap ezt várta.

-Jajj Leon én úgy szeretlek!-sóhajtozott hangosan. Teljes szívéből szerette a Halálistent, nem véletlenül titkolta barátai elől szerelmi életét. Húgicája csak mosolygott, de tudta, hogy ez nagyon nem jó így hisz Leon egy rajzolt figura s nem viszonozhatja nővére szerelmét s így nem lehet boldog.

-Bárcsak veled lehetnék, bárcsak a Kaleido Társulat tagja lehetnék!-ábrándozott s ekkor.....

Folytatás köv...