Hakoya tovább sétált a férfi felé.
- Kérlek, csináljatok valamit!- könyörgött feszengve a lány.
Sora gondolkodás nélkül rohanni kezdett a férfi felé.
- Mit csinálsz Sora?- kiáltott utána Leon.
Sora meg se hallotta Leon kiáltását, csak futott tovább.
Hirtelen a férfi elé állt. A férfi furcsán nézett Sorára.
- Valami problémája van hölgyem?- kérdezte a férfi.
- Uram maga nagy veszélyben van!- mondta Sora.
- Miről beszélsz?
- Rólam!- szólt Hakoya, ki már előttük állt.
A fegyvert a férfira fogta.
- Hakoya nem engedem, hogy bántsd ezt az embert!- mondta Sora.
A lány egy pillanatra visszatorpant, de ez után remegő kézzel ismét a férfira szegezte a puskáját.
- De meg kell ölnöm!- mondta Hakoya s meghúzta a ravaszt.
- Nem!- Sora a földre lökte az embert, s ő maga is mellé zuhant.
Hakoya folytatta volna a lövöldözést, de ámulva Sorára nézett.
- Te…te…- rebegte Hakoya.
Sora feltápászkodott a földről, s a férfit is felsegítette. Mikor Hakoyára pillantott, látta, hogy a lány sír. A férfi kihasználta az alkalmat, s elfutott.
- Te…- Hakoya még mindig dermedten állt.
- Mi van veled?- kérdezte Sora.
- Te olyan vagy, mint…
- Ki?- Sora egyre furcsábban nézett.
- Mint, mint…
- Mi folyik itt?- Leon odament hozzájuk. De mikor meglátta Hakoyát felvonta a szemöldökét.
- Valamit mondani akar!- szólt Sora.
Hakoya szeméből vörös könny csorgott. Hirtelen térdre borult, s keserves zokogásba tört ki.
- Miért? Miért kellett így történnie! Miért halt meg?- motyogta.
- Miről beszélsz?- kérdezte Sora.
- A nővéremről! Te pont olyan vagy, mint ő halála előtt!