Sora és Leon döbbenten néztek a lányra.
- Segítsünk? De miben?- kérdezte Sora.
Hakoya lehajtotta a fejét.
- Nem akarok többet ölni!- jelentette ki.
- Hogy mi?- Soráék nem hittek a fülüknek.
- Kérlek! Segítsetek!
- De hogyan?- kérdezte Leon.
- Nem tudom! De addig nem teljesül a bosszúm, míg nem végzek azokkal az emberekkel!
Sora úgy érezte közel, jár ahhoz, hogy megtudja az igazságot.
- „Most kiderül az igazság!”- gondolta.
- Azért kell megölnöm, vagy csak kínoznom az embereket, mert…
Hirtelen a semmiből egy kés találta el Hakoyát.
- Áááá!- kiáltott a lány, mikor a lábába fúródott a kés.
- Jól vagy?- kapta el Leon a lányt.
Hakoya megfogta a kést és kihúzta a lábából. Hirtelen hangokat hallott.
- Nem szabad megtudniuk az igazságot!- suttogta a hang.
- Nővérem?- mondta Hakoya.
- Mi a baj?- kérdezte Sora.
- Semmi!- Hakoya ellökte magától, Leont és talpra állt.
Zavartan nézett körbe az utcában de senkit sem látott.
- Segítsetek!- mondta most már sírva a lány.
Az utca túlsó oldalára mutatott, hol egy férfi állt.
- Őt is meg kell ölnöm!- mondta keserűen.
Ekkor a sötétség ismét úrrá lett rajta, s szemében látszott a gyűlölet.
Lassú léptekkel elindult a férfi felé.
- Kérlek! Nem akarom megölni!- mondta küszködve, de már a fegyverért nyúlt.
- Mit csináljunk?- kérdezte Sora kétségbeesetten Leontól.