Sora kétségbe esve tűnődött. A hír hallatán úgy érezte, mintha Hatasana tette volna.
De nem értette miért pont Japánban, történik az egész.
Valaki kopogott az ajtón.
- Ki az?- kérdezte Sora.
Rosetta lépett be a szobába.
- Szia!- köszönt Sorának.
- Szia! Hogy aludtál?
- Rosszul! Valami nyugtalanított és egész éjjel le se hunytam a szemem!- mondta Rosetta egy ásítás kíséretében.
- Én pedig szörnyű dolgot hallottam a rádióban!- szólt Sora és elmesélte, mit hallott.
- Hatasana műve lenne?- nézett maga elé Rosetta.
- Lehetséges! De ki kell derítenem mi az igazság!- mondta Sora.
Délelőtt a fellépésre gyakoroltak, mikor Mia rontott be hozzájuk.
- Lányok!- kiáltott fel – Az előadást elhalasztják!
- Miért?- Sora csodálkozva nézett.
- Mert Leonnak el kellett utaznia Japánba! Egy hét múlva jön vissza, s akkor lesz az előadás!- Mia miután befejezte a mondandóját elment.
- „Japánba?”- tűnődött Sora – „Miért pont oda?”
- Sora vigyázz!- szólt Rosetta, mert épp feléje ugrott.
Mikor Sora észrevette, már Rosetta neki esett és mind a ketten a hálóban kötöttek ki.
- Ne haragudj!- mondta Sora – Egy kicsit elgondolkoztam!
- Semmi baj!- mosolygott Rosetta.
- Figyelj!- Sora megfogta a lány kezét.
- Mi az?- nézett rá csodálkozva Rosetta.
- Elmegyek Japánba!- jelentette ki Sora.
- Micsoda?
- Már holnap indulok! Kiderítem, mi történik ott! Lehet, hogy Hatasana műve és akkor meg kell állítanom!
- Én is megyek!- mondta Rosetta.
- Nem lehet! Túl veszélyes!
Rosetta szemei könnybe lábadtak.
- Nagyon vigyázz magadra!- mondta és szorosan átölelte barátnőjét.