|
Az éjfél titka
2007.08.22. 09:40
A gyűlölet hatalmában
Reggeli után Sora rögtön gyakorolni ment.
- Rendben Sora nézzük meg egybe a történetet!- mondta Leon.
Elkezdték a próbát. Sora indított.
Átérezte a szerepét a tegnapiak látván.
Leon, Rosetta és May elámultak.
- Érzed milyen gyűlölet árad Sorából?- kérdezte May Leontól.
- Igen! Végre megtalálta a szerepét!
Rosetta következett. Kedveskedett Sorának de ő fagyosan utasította vissza.
- „Most olyan vagyok, mint Hatasana!”- gondolta Sora.
Felcsillant a szeme, s meglágyult a hercegnő szíve. Rosetta kezét nyújtotta, s Sora mellé ugrott és rámosolygott.
Jelenetváltás következett.
Sora vígan ugrált, mikor megjelent May.
Egyszerre elugrottak, megfogták egymás kezét, Sora szemében ismét a gyűlölet jelent meg. Majd eltaszították egymást, s egy hátraszaltóval visszakerültek a trapézra. Sorának ez az ugrása remekül sikerült, míg Maynek is. Egymással táncoltak, May ontotta Sorába a gyűlöletet.
Ekkor színre lépett Rosetta. Sora ugrott felé, s ő is a lány felé repült. Mikor belenézett sora szemébe megijedt. A tekintete ölni tudott. Sora eltalálta Rosettát s ő leesett. Ez is sikerült. De Rosettának valami baja volt.
A hálóban feküdt, és tágra nyílt szemmel nézett fel Sorára.
- Mi van veled Sora?- motyogta Rosetta.
Leon lépett be a gyakorlásba. Az ugrásai megváltoztatták Sorát. Teljesen elbűvölve nézte Leon, és ekkor valami váratlan történt.
A hercegnő ráébredt tettére és megbánta bűneit. Sora remekül hajtotta végre azt az ugrást, miben megváltozik.
- „Olyan furán érzem magam! Mintha én lettem volna Hatasana!”- gondolta Sora.
Könnyek gyűltek szemében, mikor az angyalhoz ugrott megköszönni, hogy megváltoztatta, Leon észrevette, hogy a lány sír.
Sora kapaszkodott Leon kezébe, és lógott a mélység fölött.
- Sora?- nézett rá Leon.
- Semmi bajom!- Sora elengedte Leon és Rosettához esett a hálóba.
Ő is felfigyelt Sorára.
- Te sírsz?- kérdezte Rosetta.
- Nem dehogy!- Sora kimászott a hálóból és elfutott.
- Mi ütött Sorába?- kérdezte May.
Sora a szállásra rohant. Bement a szobájába, s fantomot kereste.
- Fantom! Merre vagy?
- A hátad mögött!
Sora megfordult, s fantom megilletődött.
- Mi a baj?
- Nem tudom!- kétségbeesetten járkált föl s alá.
Fantom jósolni kezdett.
- A nyilason úrrá lesz a gyűlölet! S ha nem vigyáz a hatalmába, keríti és soha többet nem szabadul!
- Ez mind Hatasana műve!- tört ki Sorából.
- Mi?- fantom megdöbbenve nézett sorára – Hogy Hatasana? Nem az nem lehet! Hisz ő rég meghalt!
- Mi te ismered?- Sora dühösen szorongatni kezdte fantomot – És ezt eddig miért nem mondtad?
- Mert még nem jött el az ideje! De vigyázz vele!
- Miért? Mit tett ő?
- Sajnálom, nem mondhatom el!- fantom kiszabadult Sora karmai közül.
- Mi ez az egész?- Sora már semmit nem értett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
