Sora egyedül volt a szobájában. Nem tudta hol van Leon. Pedig most szívesen lett volna vele, ezért elment megkeresni. Először lement a tengerpartra, de egy lélek sem volt ott, így Leon szállása felé vette az irányt. „Ha tudná, hogy mennyire szerettem”. Lassan megérkezett. Egy kicsit megörült, hogy halvány fény szűrődik ki, de egy pillanatra elbizonytalanodott. Kopogott az ajtón, de nyitva volt. Hangok ütötték meg a fülét a hálószoba felől. Szíve egyre gyorsabban vert. „Nem. Ő nem tenne ilyet velem. Nem törné össze a szívem”. Már túl késő volt, hogy visszaforduljon. Most már nem is akart meghátrálni. „Tudnom kell!” Ahogy belépett az ajtón, úgy szakadt ketté szíve a fájdalomtól. A látvány, ami elé terült maga volt a rémálom.

A hatalmas francia ágyon két személy örült tempóba szeretkezett, nagy nyögések közepette. Heléna meglátta Sorát és nagy fényes, gúnyos mosolyt ejtet feléje, majd tovább sóhajtozott. Sora csak állt ott, mint egy elhervadt rózsaszál. Szirmai fonnyadtak és betegek, egykét helyen elszakadva. Sora legszívesebben üvöltött volna fájdalmában, de egy hangot se tudott kimondani. Egy nagydarab kőt érzett a torkába, szívében őrjítő fájdalmat. „Még észre se veszi, hogy bejöttem? LEON, hogy tehetted ezt velem?”

Heléna és Leon eljutottak a csúcsra, s ekkor vette csak észre a férfi az ajtóban álló alakot. Heléna kielégült mosollyal pásztázta Sorát.

Sora ekkor nem bírta tovább. Sarkon fordult és az ajtó felé kezdet szaladni, de egy erős kéz visszarántotta.

-         Sora! Ne menj, megmagyarázom! - mondta Leon ittas állapotban.

-         Te szemét! Csak kihasználtál engem! Köztünk mindennek vége! És most eresz el! - sziszegte Sora.

-         Jaj Sora, csak egy éjszakás kaland volt! Különben is kérhetnél egy-két tanácsot Helénától. Te még gyerek vagy, soha nem fogsz nő lenni nekem?

-         Leon! Most azonnal engedj el! - ordított az angyal, aki már zokogott.

-         Sírsz édesem?! Na látod? Olyan, vagy mint egy síros kisbaba.

-         ENGEDJ EL!- sikította.

De Leon csak erősebben szorította kecses, vékony karját, mert jól tudta, hogy mit tett. Heléna oda sétált Sora mellé.

-         Sora drágám már most egy bukott csillag lettél. Leon most már csak is az enyém és persze a partnerem is.

Sorának sikerült kiszabadítani a kezét végre, majd egy nagyot lendítve vele lekevert egy hatalmas pofont Leonnak. A férfit nagyon meglepte, de nem tett semmit.

-         Leon Oswald! Még megkeserülöd azt, amit tettél velem! De ne számíts kegyelemre! Hónapokon keresztül fogsz szenvedni miattam, és nem fogok rajtad megkönyörülni! Nem! Nehogy azt hidd! - ezzel gyorsan kifutott a szobából.

A démon fejébe hatalmas fájdalom hasított, ez bizony az ital hatása. Rájött, hogy mit tett és még nem tudja hogyan, de ezt meg kell magyaráznia Sorának.

- Sora - ordított a lány után, s ment volna utána, ha valaki nem üti le. Összerogyva zuhant a padlóra. Nem tudva arról, hogy az angyal a szállodájában eszeveszetten pakol be a bőröndjébe.

„Miért? Miért történt ez velem?! Leon, ezt soha nem fogom tudni neked megbocsátani. De az egyszer biztos, hogy vissza foglak csábítani, s majd a lábaim előtt fogsz könyörögni értem. Majd becsapta a taxi ajtaját, nem tudva, hogy mi vár rá még.

Másnap mindenki kereste Sorát, de sehol nem találtak rá. Mindenki kétségbe volt esve, hogy hova mehetett és ez így ment naponta, majd hetente, aztán már senki sem kereste tovább.

(Folyt Köv.)