|
A kegyetlen démon és az ártatlan angyal
2007.08.21. 09:37
"De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel,
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a vesztünk,
Mind a kettőnk veszte,
az a csillagos júniusi este?
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét."
/ Nadányi Zoltán /
Sora reggel olyan kipihentnek érezte magát, mint eddig soha. Egy nagyot nyújtózott majd körülnézett, ekkor vette észre, hogy már megint nem a saját szobájában kelt, de ezen csak elmosolyodott.
„Lassan tényleg fölösleges lesz az én szobám. Na mindegy! De hol van Leon?” A francia férfi ekkor lépett ki a fürdőből egy szál törülközőben, ami csak a lényeget takarta. Hosszú vizes hajszálai izmos felsőtestéhez tapadtak. Mellkasán egy-két vízcsepp tört magának utat az izmok között. Sorának a szó szoros értelmében tátva maradt a szája és hirtelen olyan érzés lett úrrá, rajta amit eddig még sosem érzett, csak azt az egyet tudta, hogy meg akarja érinteni Leon. Ölelni akarja, csókolni.
„Jézusom mik nem jutnak eszembe. Ez rettenetes. Térj észre Sora!” Azzal gyorsan elkapta fejét Leonról. Ezt azonban a férfi is észrevette és egy hatalmas mosoly jelent meg az arcán.
- Jó reggelt Sora!
- Jó reggelt Leon!
- Ha gondolod, akkor lezuhanyozhatsz én, addig készítek valami reggelit – Sora igencsak meglepődött és ez ki is ült az arcára. Leon újból elmosolyodott, majd hozzátette – De ha szeretnéd, akkor én szívesen megmosdatlak.
- Bunkó! – Sora csak ezzel felelt a felajánlásra, majd bement a fürdőbe és magára zárta az ajtót a biztonság kedvéért.
„Mit gondol magáról? Honnan a fenéből vette, hogy meg kell engem mosdatni, márt elég nagy, vagyok ahhoz, hogy egyedül fürödjek. De mi tagadás elég jól nézett ki így. Jaj te lány nem szabad beleszeretned, mert a végén te fogod megbánni. Na tessék, már milyen jól elbeszélgetek itt magamban a tényleg skizofrén, leszek.”
Mikor kész lett felöltözött, majd lement reggelizni. Leon abban a pillanatban fejezte be a palacsintasütést.
- Jézusom Leon! Te egy hadseregre főztél vagy mi? Ma még gyakorolnunk is kell, ami tele hassal nem igazán fog menni.
- Hát akkor ma legfeljebb kihagyjuk az edzést. Az utóbbi napokban úgyis egy kicsit túlhajszoltuk magunkat. Egyébként is van még több mint, 3 hetünk, hogy felkészüljünk és talán azt az aprócska kis problémánkat is, ki tudnánk köszörülni.
- Álmodj királyfi! Abba beleegyeztem, hogy a színpadiasan lefekszek veled, de ezt a valóságban nem fogod elérni az egyszer biztos! Ne is reménykedj benne.
- Jó rendben nem akarok veszekedni veled, de ha netán megesne, akkor ne mond, hogy én nem szóltam.
- Soha nem fogok lefeküdni veled Leon Oswald!
- Soha ne mond azt, hogy soha!
- Kérlek, fejezzük be ezt az értelmetlen beszélgetést, inkább reggelizzünk.
Azzal neki láttak a palacsinta hegyeknek, amit sikeresen el is tüntettek. Mivel Sora hamarabb befejezte a reggelizést ezért Leonra hárult a mosogatás, aki nagy nehezen de beletörődött a háziasszony szerepbe. A japán artista ezen egy jót mosolygott magában. Felszaladta szobájába és előkereste azt a bikinit, amit még Leontól kapott. Felhúzta, majd felvett még egy fehér lenge nyári ruhát, ami kifejezetten strandokra való.
Miután elkészült, úgy döntött, hogy lemegy szólni Leonnak, utána irány a víz, ha már a francia démon úgy döntött, ma szabadnap van, akkor ki is fogja ezt használni alaposan. De arra nem számított, hogy mikor leér olyan látvány tárul elé, amibe bele is halhat. Pontosabban, a nevetőgörcsbe halna bele, mert meglátta Leon egy aranyos kötényben könyékig habosan, miközben mosogat. Szegény lány már sírt örömében, de a nevetést még akkor sem bírta abbahagyni, mikor a férfi elég morcosan rámordult. Sora már annyit nevetett, hogy a lábai nem tudták megtartani és összecsuklottak alatta. Persze Leonban, meg egyre jobban ment fel a pumpa. Ezért bosszút forralt.
Egy kb. 3 literes fazékba hidegvizet engedett, majd lassan odament a kacarászó lányhoz nyakába öntötte a nem éppen kellemes hőmérsékletű folyadékot. Ez persze rögtön elhallgatatta a lányt helyette csak hápogni tudott. Amin Leon derült egy jót, de mihelyt a fehér ruha látni engedte, hogy Sora mit visel alatta, a férfi arcán egy kaján mosoly jelent meg.
- Ó, drága Sora! Csak nem nekem öltöztél ennyire ki? – a lány nem értette, hogy Leon mire gondol, de mikor a férfi tekintetét követte, megtalált a válasz és reflexszerűen maga elé kapta a kezét – Nem értelek. Mit takargatod magad, hisz már láttalak ebben. De őszintén tényleg jó ötletnek tartom. Hisz egy ilyen időben jól esik a hűs víz. Várj egy percet, és máris csatlakozok hozzád! – azzal Leon felszaladt a szobájába.
- Azt lesheted, hogy megvárjalak! Nem ettem én bolond gombát.
Sora gyorsan felállt és meg sem állt a part egy olyan részéig, ami takarásban egy kicsit. A legkevésbé se szerette volna, hogy a férfi megtalálja. Levette a már úgy is vizes ruhát és beszaladt a hűs tengerbe.
Sora már egy jó ideje úszhatott, mikor csak azt érezte, hogy valami megfogja a bokáját.
A nagy ijedség miatt levegőért kapkodva bukkant fel a víz alól. Körülnézett de nem látott semmit. De pár másodperc múlva egy hatalmasat sikított, mert valami körbefonta derekát, de mikor felrántotta azt nagyon meglepődött, mert két igen izmos férfikezet tartott a kezében. Megfordult és egy izmos felsőtesttel találta szemben magát. Tekintetét felemelve megpillantotta annak gazdáját is. A férfi láttán Sora szemeiben tűz gyulladt ki, a düh tüze.
- Leon Oswald! Mégis mit képzelsz magadról? Szerinted jó vicc az embert halálra rémiszteni, mert szerintem nem. Meg egyébként hogy találtál meg? Tudod mit? Ne is válaszolj, inkább elmegyek! De tényleg normális vagy? Akár meg is fulladhattam volna hülye vicced miatt! – Sora indulási szándékát azonban megakadályozták a férfi karja, amik ismét a lány derekán pihentek és ezzel erős de mégis gyengéd rabságban tartva azt.
- Igyekszik valahová a kisasszony? És nem akartalak megölni, csak bosszút álltam a konyhai viselkedésed miatt, mert eléggé feldühített, hogy úgy nevettél rajtam. És azt kérdezed hogyan találtam rád? Őszintén, mikor megláttam, hogy nem vártál meg nem nagyon foglalkoztam vele, inkább eljöttem a kedvenc helyemre, de mikor megláttam ruhádat egy kicsit belém bújt a kisördög.
- Á értem! Akkor üzenem annak a kis ördögnek, hogy még egyszer ilyet mer tenni, kitekerem a nyakát. Remélem értetted a célzást!
- Igen!
- Akkor jó! Egyébként volnál szíves elengedni?
- Hát ez igazán jó kérdés. Ezen gondolkoznom kell… Nem, nem engedlek el!
- Azonnal eressz el!
- Na de miért? Olyan jó így!
- Azt gondolom, hogy neked milyen jó lehet, de én kezdek fázni.
- Azon is tudunk segíteni – azzal Leon magához szorította a lányt és úgy ölelte, mintha az élete múlna rajta. Sora egy kicsit meglepődött és pír szökött az arcára. Az tényleg igaz, hogy így már tényleg nem fázott annyira, mert az ő teste is kezdett felmelegedni, és megint hatalmába kerítette, azaz érzés, ami reggel is.
Egyszerűen nem akarta elengedni a férfit ezért viszonozta az ölelést, amin viszont Leon lepődött meg és belenézett a lánynak abba a gyönyörű barna szemeibe, amik mindig olyan furcsa érzéseket váltanak ki, de Sora is ugyan ezt érezte, amikor a férfi szemeibe nézett. Lassan a két tekintett egyre közeledett egymáshoz, majd szinte egyszerre hunyták le szemeiket, hogy minél jobban kiélvezhessék azt a gyengéd csókot, amiben összeforrtak. Sora karja a férfi nyaka köré tekeredett és annak segítségével húzta magához, hogy mélyítse a csókot. Leon a lány tettén felbátorodva, beleharapott Sora alsóajkába, amitől a lány ajkait egy halk és vággyal teli sóhaj hagyta el. Sora tudta már kimondott szavak nélkül is, hogy Leon szereti őt, de ezt az ő szájából is hallani akarta, de a világért sem akarta megszakítani ezt a szerelemmel teli csókot.
Leon ölébe kapta az angyalt, majd lassan a part felé tartott, de közben figyelve arra, hogy egy pillanatra se szakítsa meg a kapcsolatot a lány és ő közte. Miután a partra értek lassan lefektette a lányt a lágy homokba, majd egy pillanatra megszakította a csókot a levegőhiány miatt. Mikor helyre állt egy kicsit a légzésük ott folytatták, ahol abbahagyták. Leon keze önállóéletre kelt és felfedezőútra indult a lány testén a combjától kezdve, ahol elidőzött egy kicsit annak simogatásával. De viszont, mikor indult volna feljebb és a bikinialsót összetartó csomó kikötésével próbálkozott, volna, Sora megszakította csókot és eltolta magától a férfit.
- Leon kérlek ne! Erre én még nem vagyok felkészülve! - ,ajd egy csókot adott a férfi arcára.
- Jó rendben! Várni fogok, mert… mert szeretlek Sora – Leon igaz csalódottan, de megpróbálta visszafojtani, feltörni kívánkozó vágyait. Ezért inkább felállt és elment úszni.
Sora csak nézte a férfi távolodó alakját és közben egyetlen szó visszhangzott fejében: „Szeretlek!
Folyt. Köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
