|
A kegyetlen démon és az ártatlan angyal
2007.08.21. 09:28
"Mikor gyöngéden átölelsz,
Mikor itt vagy velem,
Akkor úgy érzem,
Nélküled szomorú az életem!
Nem mondtam még: Szeretlek!
Neked érezned kell,
Azért mindent megteszek,
Hogy engem ne hagyj el!
Várok Rád sok éven át,
Várom, hogy átölelj,
Várom azt a pillanatot,
Mikor már enyém leszel.
Érzem minden percben azt,
Hogy boldog vagyok Veled,
De tudnod kell, bármi lesz,
Csak Téged szeretlek!
Mikor úgy érzed, mást szeretsz,
Kérlek, ne titkold el!
Mondd meg bátran a szemembe,
És csöndben váljunk el!
Én majd azt mondom: szeretlek,
Ezt neked érezned kell!
S azért mindent megteszek,
Hogy soha ne felejts el!
Megteszek mindent, amit csak kérsz,
Szolgálni foglak, amíg csak élsz!
De bocsásd meg, kérlek, a vétkemet,
Hiszen tudod, hogy nagyon, de nagyon
SZERETLEK!"
Leon miután sikeresen lenyugodott, úgy egy óra hideg zuhany után, elment aludni. Eközben Sora úgy fél 12 körül befejezte a gyakorlást, mert szinte az összes energiája elszállt. Megegyezett magával, hogy majd reggel lezuhanyozik, mert most ahhoz is fáradt, volt, hogy nyitva tartsa a szemét. Rettenetes lelkierő kellett ahhoz, hogy nehogy elaludjon, miközben a ház felé ment.
Leon még mindig nem tudott elaludni, ezért csak nézett a semmibe, olykor kitekintett az ablakon és a holdat fürkészte, mintha az, válasz tudna adni kérdéseire. Egyszer csak lépteket hallott, ránézett az órára.
„Nem hiszem el képes volt eddig gyakorolni? Tuti, hogy nem 100-as ez a csaj, de már hozzászokhattam volna. Azért remélem, hogy nem fogja túlhajszolni magát… Álljon meg a fáklyás menet! Mit érdekel engem annak a lánynak az állapota, végülis az ő baja, hogy ha tönkreteszi magát meg…”
Leon gondolatmenetét az ajtó nyitódása szakította félbe. Gyorsan alvást színlelve becsukta szemeit.
„Mégis mi a JÓ FENÉT keress itt ez a buta liba? Már megint mit akar tőlem? Ha jóét puszit akar adni, akkor nem állok jót magamért!”
A Halálisten sejtése nem igazolódott be. Sora lassan eldőlt az ágyon és már az álmok birodalmában járt. A francia férfi kikerekedett szemekkel nézte a lányt.
„Na ezt jól megcsináltad kicsi lány. Kellett ez neked? – Leon mély lélegzetet vett és folytatta gondolatmenetét – De olyan nyugodtan alszik, mint egy kisgyerek, de ahogy a hold megvilágítja az arcát, inkább hasonlít egy angyalra” Leon kisimított Sora arcából egy rakoncátlan hajszálat és lágyan, ahogy csak tudta megcsókolta, mintha attól félne, hogy egy óvatlan mozdulattól a csodaszép angyal darabokra törne.
- Leon… én szeretlek – mondta sora alig hallhatóan. Na Leon ettől majdnem leesett az ágyról a nagy hátrálás közepette és, mintha félelem jelent volna meg a nagy Halálisten arcán. De rögtön elszomorodott, mikor meglátta a lány könnyeit, amik fényes barázdát szántottak az angyali arcon.
„Jaj Sora miért teszed ezt velem? Mindent elkövetek, hogy mindenkit távol tartsak magamtól, de te olyan makacs vagy. Nem érted, hogy nem akarok senkit se a közelembe tudni, mert rettegek… Igen rettegek attól, hogy még egyszer elveszítek valakit, aki fontos nekem. Nem akarom még egyszer átélni ugyanazt a fájdalmat, amit Sophi halálakor éreztem, mert abba biztosan belepusztulnék.” Leon még egyszer végigsimította kezét Sora arcán majd őt is utolérte az álom.
Reggel Sora kelt fel előbb, ami nagy szó volt, a kevés alvás ellenére teljesen kipihentnek érezte magát. Egy nagyot nyújtózott, ezzel a mozdulatával sikerült Leonnak adni egy jobbegyenest, aminek a férfi nem igazán örült és így elég morcosan ébredt.
- Sora mi a francot csinálsz? Az éjszaka kellős közepén bemászol az ágyamba és hálád jeleként, már kora reggel bemosol egyet? Nem vagy eszednél!
- Leon miért fekszünk mi egy ágyban? – hüledezett a lány.
- Az előbb mondtam el, hogy az éjjel te másztál be mellém. Gondolom a nagyfáradtságban, összekeverted a szobákat.
- De ugye nem műveltél velem semmit? – Sora igen sejtelmesen nézett a férfira. Leonnak beugrott az enyhe csók.
- Nyugodj meg ilyen mélyre még én, sem süllyedek, egy újjel sem nyúltam hozzád.
- Ez megnyugtató. Kérlek, bocsáss meg, de tényleg nagyon fáradt voltam. Még egyszer bocsi! – Leon morgott egyet, Sora ezt annak a jelének vette, hogy a férfi nem haragszik – Akkor én most inkább megyek és letusolok.
Azzal eltűnt a fürdőben. Leon lassan felöltözött és lement a konyhába, hogy főzzön magának egy kávét, mert ő nem ébredt olyan frissen, mint Sora.
Egy félóra múlva a japán lány megjelent a konyhában, egy szál köntösben, közben egy törülközővel a vizes haját dörzsülte így próbálta szárítani.
Észrevette, hogy Leon arca egy kicsit feldagadt ahol reggel megütötte, igaz semmiség volt a tetejében még véletlen is, de a lánynak mégis bűntudata volt emiatt. Egyből odament a mélyhűtőhöz és szedet ki egy kis jeget, ami jobb híján a törülközőjébe rakott és odatette a férfi arcára.
- Mit csinálsz már megint? Le akarsz fagyasztani? – mordult fel a férfi jogosan, hisz majdnem lefagyott az arca.
- Bocsánat csak fel volt dagadva az arcod és ez majd leviszi a duzzanatot. Kérlek, ne haragudj azért, mert így bemostam neked.
- Semmiség. – legyintett a férfi – De legközelebb jobban örülnék egy ébresztő csóknak – húzta el kajánul a száját Leon. Sorában pedig egyből felment az a bizonyos pumpa, de azért megpróbált nyugodt maradni, ami valamennyire sikerült is.
- Leon talán Csipkerózsikának képzeled magad, hogy csókkal kell felébreszteni? Azt lesheted, hogy én mikor teszek ilyet.
Azzal itt lezártnak tekintették a témát, mert egyikük se mondott a másiknak semmit. 10 óra magasságában neki kezdtek az edzésnek. A tegnap betanult gyakorlatot sikeresen végrehajtották és másfél óra alatt Sora cikisségét is sikeresen, leküzdötték. Igaz Sorában nem lobbant fel még a vágy tüze. Hát Leonnak kell még mit tanulni tűzcsiholás terén.
Elkezdték a következő gyakorlatot is ami abból állt, hogy látszólag Leonnak akkorát kellet lökni csípőjén, hogy a lányt olyan magasra juttassa, hogy meg is tudjon fordulni és a férfi is fel tudjon állni a trapézon, majd Sora fejjel lefelé érkezzen Leonnak. Gondolom, nem kell mondanom, hogy ezzel is meggyűlt a bajuk már rögtön az elején. De vagy 10 óra folyamatos gyakorlás meghozta a gyümölcsét. Már csak a két pózt kellet összekapcsolni, ami újabb 1 órát vett igénybe.
- Sora mára elég lesz, holnap folytatjuk – a lány, mint ha erre a végszóra várt volna és fáradtan esett a hálóba és zuhanás közben félúton már elaludt. Leon is leugrott a hálóba és döbbenten vette észre a békésen alvó lányt.
Gyengéden felemelte és a karjában vitte Leon a saját szobája felé.
„Ha már úgy is szerelmes párt kell alkotnunk a darabban plusz, ami ilyen jelenetekkel van megspécizve szerintem az a legkevesebb, hogy egy ágyban aludjunk” Leon Lenézett a karjában békésen alvó lányra majd elmosolyodott igazán szívből jövő mosoly volt ez, majd megcsókolta lány homlokát. A Halálisten most hőkölt hátra egyet.
„Mégis mi a francot csinálok? Na jó kész! Leon Oswald, mint a retteget francia Halálisten elvesztettem a csatát egy japán angyal ellen. Már nem tudom tovább gyűlölni és eltaszítani magamtól. Inkább csókolni, ölelni, szeretni akarom! És azt kívánom, hogy ő is ugyanígy érezzen irántam. Tudom ez elég önzőn hangzott de akkor is már nem tudok neki ellenállni.”
Lassan felértek a férfi szobájába. Leon az ágyra tette a lányt, majd ő is lefeküdt, de mielőtt az álmok mezejére lépne, eldöntötte, hogy lassan Sorát is rá fogja ébreszteni arra, hogy milyen is az igazi Leon Oswald, de mindent a maga idejében. Azzal ő is elaludt. Folyt. Köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
