|
A kegyetlen démon és az ártatlan angyal
2007.08.21. 09:20
"Vágyom Rád! Szeretnélek a karjaimba zárni,
Szeretnélek ismét látni.
Érezni tested melegét,
Ami szüntelen kéri, hogy MÉG!!!
Akarom a gyönyört, a szenvedélyt,
Akarom a szépséget és a kéjt;
Ami felhevíti egész lényemet,
Nem kérek mást, csak egy Boldog Életet!"
Mai nap nagyon gyorsan eltelt, hisz Leon nem volt hajlandó edzeni, még mindig húga szavai kavarodtak a fejében. Sora nagyon megkönnyebbült, mikor kiderült, hogy egyedül gyakorolhat.
„Legalább nem használja ki helyzete, mert biztos, megint valami perverz dolgot tenne. De egyben kíváncsi is vagyok, hogy vajon mi baja lehet, mert eddig egy edzést sem hagyott ki főleg akkor nem mikor lehetősége van a terrorizálósamra.” Sora nem sokat törődött ezekkel, a gondolatokkal, inkább a mutatványára koncentrált, amit a francia férfi távollétében még jobban sikerült. Míg a Kaleido csillaga gyakorolt addig Leon még mindig a parton volt.
„Miért bánnám meg, ha nem változtatok a viselkedésemen Sorával szemben, hisz megérdemli, mert csak játssza a törékeny virágszálat, de én érzem, hogy ő valójában nem ilyen. Meg egyébként is a műsor érdekében valakinek meg kell tanítania a szenvedélyre, a mámorító gyönyörre, amit nő és férfi egymásnak okoz, és Isten a tanúm rá, hogy nem kevesebb egy hónapon belül magamévá teszem és akkor már csak egy szárnyaszegett angyal lesz. Jézusom! Mikre gondolok. Nem szabad tönkre tennem, hisz abba bele is halhat. Na elég volt mára ebből megyek és lefekszek aludni, mert így csak magammal cseszek ki, ha tovább morfondírozok ezen.”
Már este tízet ütött az óra, mikor Sora is nyugovóra tért, nem is sejtve, hogy látogatója lesz.
- Szia Sora!
- Sz… szia! Te ki vagy? – lepődött meg.
- Én Sophi vagyok. Gondolom a bátyám már mesélt rólam.
- Az egy kicsit túlzás, hogy mesélt, inkább csak megemlített, de már nagyon szerettelek volna megismerni, nem hittem volna, hogy lesz erre lehetőség. De nem értem, hogy ez mégis hogy lehetséges?
- Ez nagyon egyszerű. A bátyám és a te boldogságod érdekében vagyok most itt. Sora egy szívességet szeretnék tőled kérni.
- És pedig? Ugye nem Leonnal kapcsolatban? Mert abba biztos nem tudok segíteni, hisz gondolom, tudod, hogyan viselkedik velem. Ne haragudj, de szerintem a bátyád egy démon.
- Hát a te helyedben én is pont így vélekednék róla, de kérlek hallgass meg! Leon nem mindig volt ilyen, sőt ellenkezőleg. Igaz sokak szerint csak velem volt kedves, de ez nem igaz. Sokakkal szemben barátságos volt, de a halálom után minden megváltozott, hisz én voltam az utolsó hozzátartozója. A történtek után, mert szinte szeretetre éhes volt, amit egyes nőszemélyek alaposan ki is használtak. Végülis Leont összegezve az én halálom és a szerelemben, a nőkben való csalódás tette ilyenné, ami.
- Bocsánat ezt nem tudtam, én nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz élete volt idáig én… én… - Sorát a sírás kerülgette, gombóc volt a torkában, amitől egyszerűen nem bírt szabadulni.
- Jaj Sora, kérlek, ne sírj! Semmi baj! – Sophi nyugtatólak átölelte Sorát, mintha a húga lenne – Nyugodj meg! Szóval azt szeretném kérni tőled, hogy légy egy kicsit elnézőbb vele! Próbáld meg ismét megtanítani neki, hogy mi is az igazi szerelem. Tanítsd meg újra szeretni! Kérlek Sora!
- Sophi ezt nem értem talán a szeretet dologra még képes lennék, de arról is az a véleményem, hogy lehetetlen. De szerelemre, hogyan tudnám megtanítani, hisz nem vagyok szerelmes belé.
- Ő Sora látom nem vagy még tisztában az érzéseiddel, de hidd el nem sokára te is, rájössz, hogy pontosan mit is érzel a bátyám iránt – Sophi arcán megjelent egy sejtelmes mosoly, amit Sora nem tudott hova rakni – Akkor számíthatok rád?
- Nem is tudom. Hatalmas fába kéne vágnom a fejszémet, aminek az éle ki is csorbulhat.
- Na de Sora, azt hittem téged vonzzanak a kihívások. Vedd ezt egy újabb feladatnak, amit ha jól teljesítesz, megismerheted az igazi Leon Oswaldot.
- Rendben megpróbálom, de semmit nem ígérek. De leszögezem, hogy nem vagyok szerelmes a bátyádba és ebből kifolyólag nem is fogok lefeküdni vele! Ezt mondd meg neki légy szíves, ha netán beszélsz vele!
- Sajnos ezt nem tehetem, mert ezt a kijelentésedet előbb vagy utóbb biztosan megbánnád.
- De Sophi várj! Még be… - de Sora már nem tudta befejezni, mert csörgött az órája és ezzel megszakadt életének eddigi talán legfurcsább álma, amit biztosan nem fog elfelejteni az egyszer biztos.
Mire leért a konyhába Leon már az asztalnál ült és újság olvasás közben a kávéját iszogatta.
- Jó… jó reggelt! – köszönt egy kicsit bátortalanul az angyal.
- Jó reggelt! Remélem jól kialudtad magad, mert ma neki kezdünk az intenzív edzésnek! Mától kezdve csak a problémás jelenetekkel fogunk foglalkozni.
„Sora Naigino készülj, mert megszerezlek magamnak. Kerüljön bármibe is!”
„Leon Oswald ne számíts arra, hogy megtörök, hisz az éjjel új feladatot, nem mástól, mint a húgodtól és nem fogok neki csalódást okozni… legalábbis megpróbálok”
A két artista farkasszemet nézett egymással és megkötötték mindkettőjük életére kiható láthatatlan szerződést.
Fantom, meg persze örült a markában, hogy terve hatásos volt, hisz a két artista érzéseit, amit megpróbáltak elfojtani, sikeresen meg tudta bolygatni hála Sophinak, aki viszont nagyon reménykedett abban, hogy szeretett bátyja végre rátalál az őt megillető boldogságra.
Folyt. Köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
