|
A kegyetlen démon és az ártatlan angyal
2007.08.21. 09:10
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit.
/Karinthy Frigyes/
Már vagy egy órája kocsikáztak. Az autóban a csend uralkodott. Sora is inkább az ablakon át, nézte a tengert és az elsuhanó fákat.
„Vajon mi járhat Kalos fejében? Még engem sem avatott be. Ez pedig nem jellemző rá. De Sora valami mesésen néz ki ebben a ruhában. Mintha direkt ingerelni akarnak evvel az öltözékkel. A kis pimasz mikre nem vetemedik.”
Leon gondolat menetét a kocsi megállása megzavarta. Kitekintett az ablakon és mit látott? Egy gyönyörű házat.
- Főnök mi ez? Miért hozott minket ide?
- Igen Kalos mienk hoztál ide minket? Azonnali magyarázatot követelek!
- Jól van emberek nyugalom! A dolog nagyon egyszerű. Mivel Sora már attól is zavarban van, ha a te, közeledben van Leon fiam azokban a bizonyos jelenetekben, ezért úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha először megszoknátok egymás közelségét és az sem ártana, ha összehangolódnátok. Ezért úgy döntöttem, hogy az elkövetkező 1 hónapban itt fogtok lakni mind a ketten.
- De miért ilyen távol a várostól.
- Azért, hogy semmi se zavarjon benneteket. Itt nyugodtan tudtok gyakorolni a ház mögött, van egy edző terem igen jól felszerelve. Meg egyébként is mi mást akartok: gyönyörű erdő, csodálatos kilátás a tengerre, nyugalom, békesség – „Ja persze! Csak addig lesz itt nyugalom, míg Leon el nem kezd megint szemétkedni.” Futott át Sora agyán. „Milyen jó lesz itt nekünk. Most aztán Sora Naigino nem tudsz elfutni előlem.” Gondolta Leon. – Na emberek minden héten hozatok nektek elegendő ételt, italt, ha van bármi kívánságotok, akkor telefonon elértek. Szerintem, ma ne próbáljatok már, inkább ismerkedjetek a házzal, rendezkedjetek be.
Azzal Kalos érzékeny búcsút vett a párostól. Sora és Leon bementek a házba és feltérképezték a terepet. A ház belülről is valami meseszép volt. Egy teljesen felszerelt konyha, mellette egy kisebb étkező, nappali. Az emeleten volt két hálószoba, amit a fürdőszoba választott el. Minkét szobából nyílt ajtó a fürdőre. A sztár páros szépen berendezkedett a maga saját kis szobájába, majd lementek a konyhába harapni valamit. Szerencsére volt választék bőven. Végül is elég már elég későre járt az idő, így elmentek lezuhanyozni. Igen ám, de itt volt a bökkenő.
Sora vette a köntösét és a kék selyem hálóingjét és belépet a fürdőbe. Hirtelen Sora arc színe vörösre váltott mikor meglátta, Leont egy száltörülközőben, ami alig takart valamit, hosszú ezüst haja pedig hozzá tapadt vizes kidolgozott testéhez.
- Bocsánat nem tudtam, hogy bent vagy! Majd később visszajövök. – Sora már éppen elhagyni készült a helységet mikor egy erős kéz visszarántotta.
- Nem kell elmenned. Én már úgy is végeztem, de ha akarod, szívesen előkészítem neked a fürdőt, és utána megmosom a hátad. – Leon felemelte Sora fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. A lány szinte egész testében remegett, de ő maga sem tudta, hogy a félelemtől vagy Leon közelségétől.
- Köszönöm nem kell. Már nagylány vagyok és egyedül is meg tudok mosakodni, de azért köszönöm e felajánlást – azzal kibontakozott a férfi öleléséből – és kérlek, most hagyj magamra. Köszönöm!
A francia Halál Isten igaz vonakodva, de elhagyta a helységet.
A két artista fejében csak úgy kavarogtak a gondolatok. „Mégis mit képzel magáról ez a kis liba? Csak úgy bejön és utána meg játssza az angyalt. De Istenem mit nem adtam volna, ha láthattam volna a meztelen testét. Ez nem lehet igaz ez a lány, megőrjít!” Azzal befeküdt az ágyába, ami kis csillapodást nyújtott vágyainak. Eközben a víz fátyol alatt egy japán lánynak szintén nagy fejfájást okoztak gondolatai. „Már megint. Miért teszi ezt velem? De most valami furcsa érzés kerített hatalmába, amikor magához húzott. Egyben volt félelmetes és mámorító is. Azt hittem elalélok a karjaiban, és az a látvány… Nem Sora! Csak ki akar használni. Csak a feladatodra kell koncentrálnod, semmi más nem lényeges. De azaz érzés nem tudom mi lehetett, de nagyon kellemes volt.” Azzal drága főhősnőnk is elhagyta a fürdőt és eltette magát holnapra. Eközben a színpad szelleme morfondírozott:
- Jaj, jaj! Hiába küzdötök az érzéseitek ellen, akkor is az előbb vagy utóbb a felszínre fog törni. De ez az értelmetlen harc, amit önmagukkal vívnak a végén mindent tönkre, tesz. Azt hiszem, ha nem fognak a dolgok javulni, akkor közbe kell avatkoznom.
Folyt. Köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
