°         S megtudhatom, hogy ki keresi? – kérdezte hidegen Sora.

°         May Wong vagyok. – mutatkozott be. – A mennyasszonya.

Sora döbbenten és hitetlenkedve nézett újra végig a lányon, akin egy átlátszó fehér top volt, alatta szintén fehér csipkés melltartó. Látszott, hogy mellei nem igaziak, mert a testalkatához képest túl nagyok voltak. A fölsőhöz egy fekete bőr miniszoknyát vett fel, mely épp hogy a fenekét takarta és egy szintén fekete magas sarkú szandált. S végül ismét a nő szemébe nézett. Alig fogta fel a szavak értelmét és mikor végre rájött, hogy mit is mondott nevetni kezdett.

Szívből, de mégis döbbenten. Azt gondolta, hogy a nő hazudott, nem tudta elhinni, hogy igaz lehet, hisz Leon mennyasszonya másfél évvel ezelőtt meghalt. De érezte, hogy olyasvalaki áll előtte, aki bármire képes, hogy elérje célját. Egy olcsó kis szajhának nézte, aki bárkinek képes széttenni lábait. A lényeg, hogy a férfinak pénze és hatalma legyen.  Mayt teljesen megdöbbentette, és egyben dühítette is, amiért Sora így kigúnyolja és már épp meg akart szólalni, amikor a lány levegőt kapkodva megszólalt.

°         Na… persze – mondta gúnyosan – én meg Teréz anya. Leon Oswald felesége. – majd hirtelen elkomorult. – Menjen innen mielőtt feljelentem hamis személyazonosságért! – s becsapta a döbbent nő orra előtt az ajtót.

Sora ezután visszament a konyhába, hogy nyugodtan megihassa végre a reggeli kávéját. S gondolatai minduntalan visszatértek Mayre. Hiába próbálta elterelni figyelmét. Nem tudta. Csak a nőre bírt gondolni, s arra, amit mondott. Bár tudta, hogy ez nem lehet igaz, mégis rossz érzéssel töltötte el.

°         Ki volt az? – zökkentette ki gondolataiból Leon. S ugrott is egyet ijedtében, hisz nem hallotta a férfit.

°         Csak egy nő. – felelte a lány és szeme sarkából a férjét figyelte, aki épp kávét töltött egy bögrébe. Lassan végig nézett rajta, s tekintete megállapodott formás fenekén, melyet kiemelt fekete nadrágja. Haja nedvesen tapadt mezítelen hátára.

°         Mit akart? – kérdezte Leon. Titkon elmosolyodott, mert megérezte magán Sora kutakodó szemét és ez tetszett neki. De nem számított arra, amit mondott, melynek következtében még a bögre is kicsúszott a kezéből. Így a földre esett, s a kávé szétfolyt a fehér márványpadlón.

°         Azt állította, hogy a mennyasszonyod. – felelte a férfi kérdésére. – May Wongnak hívták. – ijedten rezzent össze és nézett az összetört csészére. – Valami baj van? – kérdezte aggódva.

°         Hol van? – ugrott a lány elé és rántotta fel a székről.

°         Elküldtem. – mondta most már nyugodtabban, bár megijedt a férfi tekintetétől, mely a döbbenettől és dühtől csillogott.

°         Mit csináltál? – kérdezte sziszegve.

°         Elküldtem. – ismételte meg előbbi mondatát.

°         Ehhez nem volt jogod. – s ellökte a lányt, aki így a padlón kötött ki, majd gyorsan a bejárati ajtóhoz szaladt hátha utoléri még Mayt.

Sora szemei kikerekedtek a döbbenettől, amiért a férfi így reagált. Nem értette miért viselkedik így, hisz a mennyasszonya halott. De már maga is kezdett kételkedni ebben. Gondolatai minduntalan ezen járt, miközben mérgesen felállt és felment a szobájába. S már épp fürödni készült, amikor valaki berontott a fürdőszobába.

A lány megrökönyödve és mérgesen nézett Leonra. S ezalatt gyorsan magára csavart egy törülközött, hogy elrejtse mezítelen testét. De a férfit ez a legkevésbé sem érdekelte. Észre sem vette, hogy Sora a törülközött nem számítva teljesen meztelen. Csak megragadta a karjánál fogva és a hideg csempéhez préselte.

°         Mit mondott? Hol van? Mit mondtál neki? – kérdezte mérgesen.

°         Már mondtam. – sziszegte a férfi arcába. – Elküldtem. Nem tudom hova ment, de nem is érdekel. – s próbálta elrejteni fájdalmát, mert Leon még erősebben megszorította a karját. – Eressz el! – mondta dühösen.

°         Nem! – s arca egyre közelebb ért a lányéhoz. – Addig nem, amíg meg nem mondod, hogy mit akart és hogy hova ment!

°         Téged keresett! – mondta, s hangja olyan volt akár a jég. – Nem tudom hova ment! De ha tudnám, se mondanám el! – köpte ki szinte undorodva a szavakat. – Most pedig eressz el! – utasította a férfit.

°         Megtudhatnám, hogy mégis milyen jogon küldted el? – kérdezte egyre dühösebben.

°         Hogy milyen jogon? – nevetett fel gúnyosan, de mérgesen. – Talán azon a jogon, hogy a feleséged vagyok!  Talán azért, mert az a cafka, csak egy hazug csaló! – erre Leon pofonvágta.

°         Ne merészeld így nevezni! – ragadta meg az arcánál fogva Sorat, aki fájdalmasan tapogatta az ütés helyét. S ha szemmel ölni lehetne, akkor Leon már rég halott lenne, olyan düh szikrázott a lány szemeiben. Ebben a percben még jobban gyűlölte a férfit, de még így is vonzódott hozzá. Legnagyobb bosszúságára. Hisz Leon most egy olyan oldalát mutatta, melyet eddig még nem látott. Érzelmeket észlelt a férfi szemében és arcán. S ez titkon tetszett neki. 

°         Eressz el! – sziszegte, de ő nem engedte, ezért ágyékon rúgta Leont, aki fájdalmasan rogyott össze. – Ha még egyszer megütsz – hajolt le a férfihoz – megöllek! Esküszöm! – Leon még mindig fájdalomtól eltorzult arccal feküdt a földön, ágyékát tapogatva. – Elgondolkoztál már azon, hogy mégis hol a fenében volt az állítólagos mennyasszonyod? – tette fel a logikus kérdést a férfinak, aki lassan kezdett magához térni. Ezért megpróbált óvatosan felállni, majd a lány szemébe nézett. S tudta, hogy jogos a kérdése. – Már ha az! – adott hangot kételyeinek. – Most pedig takarodj! – mutatott ajtót neki, mire a férfi lassan és szó nélkül kiment. Majd Sora becsapta mögötte az ajtót. S némán zokogva csúszott a földre.

Kerülték egymást az elkövetkező napokban. Leon még az edzéseken sem jelent meg, bár ez nem volt szokása. Pedig már a verseny időpontját is kitűzték, melyre még a koreográfiát sem dolgozták ki. Kalos minden egyes nappal egyre mérgesebb volt, s dühöngött azért, hogy Leon nem vesz részt az edzéseken. S hiába kérdezte, hogy miért, Sora nem mondta el. Pedig tudta, hogy a férfi a mennyasszonyát keresi és ez fájt neki. Maga sem értette, hogy miért, de rosszul esett neki, hogy Leon mindenütt csak egykori szerelmét keresi. Egyszer még azt is hallotta, amikor egy nyomozóval beszélt.

Laylanak nem tett említést a dolgokról. Pedig nem egyszer rákérdezett, mert észrevette rajta, hogy valami bántja. Még az arcán és a karján lévő piros foltot is. A szüleivel is többször találkozott. Szinte minden nap átment hozzájuk. s furcsának tartotta, hogy egyre több és több ember van a szülei házában valahányszor meglátogatta őket. De nem kérdezett rá, mert nem igazán érdekelte. Sokkal jobban foglalkoztatta Leon viselkedése és az érzések, melyek vele voltak kapcsolatosak.

Aznap késő délután Laylaval volt találkozója egy közeli étteremben. Már egy órája ott voltak és beszélgettek, amikor barátnője váratlanul egy csomagot nyújtott át.

°         Tessék! – mosolygott kedvesen Sorara. – Ez a tiéd!

°         Az enyém? – kérdezte csodálkozva.

°         Igen. – s mosolya még szélesebb lett.

°         S milyen alkalomból? – kérdezte kíváncsian, s közben az ajándékot bontogatta.

°         Azt ne mond, hogy elfelejtetted!

°         Mégis miről beszélsz? – nézett fel a papírhalmok fölött.

°         A születésnapodról.

°         A születésnapomról? – csodálkozott el még jobban. – Na de… az nem most… - kezdte el, majd el is hallgatott a hirtelen felismeréstől. – Holnap lesz. – döbbent le teljesen. – Holnap leszek 18 éves. – suttogta maga elé meredve. S most már tudta, hogy miért volt az a nagy sürgés-forgás a szülei házában. Holnap kora este fogadás lesz a tiszteletére, és teljesen elfelejtette. 

°         Boldog születésnapot! – mondta Layla.

°         Köszönöm. – mosolygott barátnőjére, majd megnézte az ajándékát.

Másnap este Sora már a szüleinél volt. Leonnak csak egy fecnit hagyott, melyben leírta hogy hol és miért van. De nem érdekelte, hogy eljön-e, bár titkon reménykedett benne. Két szót nem beszélgettek azóta a reggel óta. Nem is találkoztak, mert mindketten kerülték a másikat.

Sora már a nappaliba volt a vendégekkel. S egymás után köszönte meg nekik a gratulációkat. A férfiak sóvárogva és vágyakozva nézték a lányt, akin egy meggypiros, nyakban megköthető estélyi volt, mely szabadon hagyta a hátát, egészen a fenekéig. Elől a ruha is mélyen ki volt vágva, mely a köldökéig ért. De mégsem volt ízléstelen. A szoknyarésze elől feszes, míg hátul bővült. A nyakában és a fülében ezüst ékszerek voltak, apró gyémántokkal és csak egy nagyon kevés sminket kent fel. Az illata érzéki és bódító volt, mely az enyhe jázmin illatnak volt köszönhető. Ez volt az egyik kedvenc illata. Nem is sejtette, hogy jelenleg épp kik vannak kint a kertben és beszélgetnek, miközben a vendégekkel foglalkozott.

°         Hol voltál az elmúlt másfél évben? – kérdezte dühösen Leon Mayt. – S miért csak most jöttél vissza?

°         Eressz el! Ez fáj! – mondta kétségbeesetten a férfinak, aki a karját szorongatta. – Elmondom a teljes igazságot! Csak engedj el!

°         Hallgatlak! – mondta olyan hidegen, ahogy még soha nem beszélt vele, miután elengedte a lányt.

°         Egy halászhajó mentett meg, amikor a balesetem volt. Rögtön bevittek a kórházba, amint rám találtak. Hónapokig feküdtem kómában. Egész pontosan 8 hónapig. Semmire nem emlékeztem, mikor magamhoz tértem. Csak pár hete tértek vissza az emlékeim. Akkor tértem vissza. – s közben végig a férfi szemébe nézett, miközben karját dörzsölgette, mely piros volt. - Az újságokban olvastam a közeledő esküvődről és annak meghiúsulásáról. S amikor végre megtaláltalak, tudom meg, hogy megnősültél. Hogy feleségül vetted azt a kis csitrit, aki a nyomomba sem ér. – mondta könnyes szemekkel. – Miért Leon? – s arcán már folytak a könnyek. – Azt hittem, hogy engem szeretsz! Azt mondtad, hogy soha senkit nem fogsz úgy szeretni, mint engem!  

Leon mindeközben döbbenten és hitetlenkedve hallgatta a lányt. Nem tudta, hogy hihet-e neki vagy sem. Bár soha nem hazudott, de most mégsem volt biztos benne. Az érzéseiről már nem is beszélve. Míg a férfi ezen gondolkozott, addig May közeledni kezdett felé.

Sora megunva a társaságot úgy döntött, hogy kimegy a kertbe, hogy egy kis friss levegőt szívjon. Rosszul esett neki, hogy Leon nem jelent meg a fogadáson, de próbálta maga előtt is letagadni. Yuri is jelen volt a partin, de őt igyekezett elkerülni, mely eddig sikerült is. Kiérve a teraszra a csillagokat figyelte, de a szeme sarkából két alakot vélt felfedezni. Ezért jobbra nézett.

De még a lába is földbe gyökerezett attól, amit látott. A kezében lévő pezsgőspohár a földre esett. A kristálypohár szilánkokra tört, a pezsgő szétfolyt a lába körül. S meredten nézte Leont és Mayt, akik épp szenvedélyesen csókolóztak…

Folyt.