Ezzel felugrott a legközelebbi trapézra, arra amerre a lány éppen érkezett. Sora, mint mindig, a varázslat pillanatába becsukta a szemét, s így öntudatán kívül ugrott a démon karjaiba. Az első érintésből tudta már, hogy ki öleli, de egy kicsit meg is lepődött.

-         Leon!- nézett fel a fiú ezüstösen csillogó szemeibe.

Sora egész teste beleremegett a fiú érintésébe. Leon, Sorát a csípőjénél átfogva magához húzta, ekkor már testük szorosan egybeolvadt. Majd lassan, de határozottan lehajolt, s megcsókolta az angyalt, aki viszonozta a démon vad és szenvedéllyel teli csókját. Nyelvük eljárták az angyalok táncát újból és újból.

Majd a hosszan tartó csókot Sora félbe szakította, hogy némi oxigénhez jusson.

A lány egyre jobban akarta a démon önzetlen szeretetét, ezért újból hosszú csókban forrtak össze, majd hirtelen az angyal a mélybe vetette magát, s a hálón kötött ki, mindeközben huncutul kuncogott szereleme döbbent arca láttán.

- Jól van édes, ha játszani akarsz, megkapod, de tőlem nem menekülsz el!

És ő is utána ugrott a hálóba, ahova furcsa helyzetben érkezett meg. Sora alul feküdt, gyengéden lefogva Leon lábai között. A vágytól felajzva feküdtek egymáson kb. 5 percen át. Egymás szemeiben kutakodva, hogy mit is szeretne a másik és, hogy egyre gondolnak-e.

Lassan megindult a férfi keze, s elkezdte Sora felsőjét kigombolni, az angyal nem ellenkezett, sőt szemeiben fellobbant a tűz, de nem az a gyerekes tűz lángolt, hanem egy igazi nőé, aki minden áron megszerzi azt, amit akar. Leon közelebb hajolt, erre Sora jelezve, hogy ő is akarja, egy forró csókot nyomott a férfi felduzzadt ajkaira, aki elkezdett a lány szájától lefelé haladni, selymes bőrét ellepte finom és egyre jobban izgató csókokkal. Sora minden érintésébe beleremegett, vére pezsgett, soha nem érzett ilyet életében. Nem bírta tovább, felsóhajtott az örömtől, erre Leon is egyre jobban beindult. Sora a démonról minden eddigi fölösleges ruhát letépett. Kezei végig siklottak az izmos, karcsú férfias testen, majd a legérzékenyebb ponton megálltak, a démon torka elhagyott egy ördögi sóhajt. Sora a hang hallatára még jobban felizgult, s már a végsőkhöz közeledve, ami már beteljesedésre vár régóta, nemsokára elérkezik.

Leon is szintén így volt, csak magáénak akarta tudni a kaleido csillagot.

A két fél mintha edzésen volnának, úgy tudták a másik reakcióit. Leon egyre vadabbul izgatta Sorát. A színpadot hangosabbnál hangosabb öröm sóhajok és sikítások hagyták el. A démon felállt, úgy hogy még nem csúszott ki az angyalból, lassan elindult karjaiban tartva a lányt a szállás felé. Sora csillogó szemekkel nézte szerelmét. Mikor megérkeztek, lefeküdtek az ágyra, majd ott folytatták, ahol abbahagyták. Amikor már kezdtek elfáradni szerelmes érintésekkel kényeztették egymást, majd mikor már teljesen kimerültek, utoljára a másik szemeibe néztek, s egy szenvedélyes csókot követően egymás karjaiban aludtak el.

Másnap Sora már korán reggel felkelt. Egy kicsit meglepődött, mikor észre vette Leon karjait átkulcsolva a derekán, de nem mozdult meg. Nem is akarta felébreszteni kedvesét, meg aztán ki szeretett volna élvezni minden egyes másodpercet ebben a helyzetben, amíg a tegnap estén gondolkozott, amitől kimondhatatlanul boldog volt. Leon egy órával később kelt fel, s ott folytatták, ahol tegnap este abbahagyták.

-         Szeretlek - súgta halkan a fülébe

-         Én is szeretlek angyalom - mosolygott Leon.

Az egész délelőttöt így töltötték el, majd felkeltek, s együtt elmentek ebédelni.

(Folyt. Köv.)