A levegő egyre gyorsabban áramlott befelé Sora ajkai között, elkezdett a tengerpart felé futni, úgy gondolta, ha már úgy is odament az este, akkor most mért ne ment volna oda vissza?!

A lány jól gondolta, a fiú a tengerparton volt, s elmélyedve nézte a tenger csendes hullámait! Sora elkezdett lassítani, majd megállt, szívében őrjítő szerelem lángolt!

- LEON!- kiáltotta el magát.

A fiú lassan a hang irányába fordult, s közönyösen megszólalt:

- Mit keresel itt?

- Téged!- mondta elcsukló, halk hangon!

- Mit akarsz?

- Jaj Leon, nem akartalak zavarni, de muszáj veled beszélnem és te is tudod, hogy miről szeretnék… gondolom- könyörgő tekintettel nézett a démonra, hogy minél hamarabb megszabaduljon kínzó kétségeitől.

- Mondjad! - mondta egy kicsit morcosan.

- Tudod… amióta együtt lépünk fel a színpadon, mint partnerek, nem csak baráti érzést táplálok irántad!- ekkor tüzes, vad barna szemét a hideg szempárra fordította.

- Igen?- kérdezte gúnyosan. - S akkor Ken iránt is, máshogy érzel?

- Nem!!! Leon, ő csak barát számomra, semmi több, ezt te is jól tudod!

A fiú eközben mélyen gondolkodott, szíve egyre gyorsabban vert, a levegőt is kapkodva szedte.

- Leon, az ég szerelmére nézz rám! Leon, én szeretlek!- tört ki Sorából, aki nem bírta tovább magában tartani.

Várta Leon reakcióját, de a démon ugyanazzal az üres tekintettel nézte. Eltelhetett 5 perc is, míg egymást nézték. A ledöbbent fiú lehajtotta fejét, nem hitte volna, hogy az angyal így érezhet egy Halálisten iránt, nem bírt megszólalni. Ekkor Soránál betelt a pohár, felállt és sírva elkezdett szaladni.

Leon követte szemeivel a síró angyalt, de nem ment utána. Tudta, ha még egyszer megszeret valakit, az nagy tét lenne a számára, hiszen Sophie elvesztése is szörnyen fájt, s a mai napig se tudta kiheverni! De amikor Sorával van fenn együtt a színpadon a szíve, megtelik melegséggel. Ha még egyszer megtörténne vele ez a tragédia, emberi életének akkor saját maga vetne véget!

~***~

Sora hangosan csapta be maga után az ajtaját. Annyira volt ereje, hogy lezuhanyozzon, - bár könnyeitől már így is vizes volt-, felvegye tarka pizsamáját és belezuhanjon puha ágyába. Még Fantomnak se volt kedve Sora-t cukkolni ilyen állapotban, inkább ő is elment pihenni.

Sora nem bírt este aludni, ezért felkelt, s pizsamájában indult el a Színpad felé. Mivel senki sem volt ott, elkezdett gyakorolni a trapézon valami új manővert, gondolatait így próbálta elhessegetni magától. De ez nem nagyon sikerült neki! „Mért nem válaszolt?! Elszúrtál mindent, megint vak és konok voltál és persze gyerekes!! Mért hagy sodródni kétségeim között?”

Közbe egy hosszú ezüst szürke hajú férfi közeledett a szállása felé, de meglátta a kiszűrődő fényt a színpad felől, ezért arra vette az irányt. Szíve nagyot dobbant mikor benézett. „Miért kell ezt tenned velem, mért kínzol szerelmeddel?” kérdezte önmagától. „NEM bírom tovább!!” Ezzel felugrott a legközelebbi trapézra amerre a lány érkezett éppen!

(Folyt. Köv.)