Két szempár egymásra szegeződött.

- Áá Szia Leon !!Bocsi, hogy neked mentem,csak nagyon siettem, meg persze járt az agyam de ezt már nem mondta fiúnak.

- Semmi baj Sora, de máskor figyelj az orrod elé!

„Istenem mennyire csinos tud lenni”, Leon egy kicsit legeltette szemét Sora érzéki testén, s vágyak csak úgy tomboltak benne legbelül de erre észbe kapott, mert ezt lány is észre vette, hogy már kb. 5 perce állnak egymással szembe! Majd Sora enyhén piros arccal belépett az ajtón. De még megfordult, hogy mondjon valamit a fiúnak, amit már hónapok óta nyomta a lelkét meg is fordult, de nagy döbbenetérre Leon az ellenkező irányba ment.

- LEON!!Hát te merre mész?!

Leon a megszokott hideg arcával visszafordult.

- A tengerpartra megyek!

- De hááát!!- Sora döbbenten nézett a fiúra, mikor végre azt hitte, hogy démon szívéről leolvadt minden jégdarab… s vége a sok szenvedésnek, amit egymásnak okoztak…

- Nem jössz el a parira?- az angyal szemei, úgy nézte a démont, mintha a szemeivel akarná magához húzni.

LEON: Nem!- mondta gúnyosan, ezzel hátat fordított Sorának s, ahogy távolodott szívét egyre erősebben nyomta valamilyen érzés, amitől kedve egyre rosszabb és rosszabb lett. Sorát is megviselték a történtek, de most nem erre koncentrált! Muszáj kivernem a gondoltatott „HALOD SORA? Ne képzelődj! Fejezd be!” Azzal benyitót az ajtón:

A zene hangosan szólt, a színpadon táncoló párok voltak, mindenkinek jó hangulata volt, csak egy embernek kivéve, aki nem volt jelen…

-SORA, Sora! Hát itt vagy!- azt hittük már, hogy nem is jössz el!- Mia és Ann karjai fonódtak Sorára! A lányok szintén nagyon csinosak voltak az este!

SORA: Jaj csajok mit gondoltatok, hogy Én ilyet kihagyok?! Kacagott Sora, akinek az agya csak egy valamin gondolkodott pontosabban csak egy személyen jártatta az agyát, aki most a tenger hullámait bámulta, gondolataiba belemélyedve.

Mindig csak egy kép játszódott le a szemei előtt s ez egy valaki volt Sora, aki az ajtó előtt szomorú egyben könyörgő szemekkel nézett rá az előbb. Csak a lányra tudott gondolni, s akár hányszor rá gondolt egyre jobban magához közel akarta tudni. A démon szíve nem bírta tovább a kínzó és égető érzést, felállt megkeresni az angyalt, aki az Ő szívéről minden láncot leoldozott.

(Folyt. Köv.)