|
A színpad szerelme
2007.08.17. 07:36
Sora tovább sírt de ekkor már észrevette hogy Leon ott áll előtte. Felült szemébe nézett a férfinak majd pedig tovább sírt. Leon leült az ágyra Sora mellé majd kezével megsimogatta a lány kezét. Sora felnézett majd pedig Leon megszólalt.
- Mi a baj Sora? Én bántottalak meg? Ha igen kérlek ne haragudj rám! Elkapott a vágy amikor közel jöttél és már nem bírtam visszafolytani. - mondta a férfi és hangjából eltűnt a megszokott ridegség. most valahogy nem rifegség áradt belőle hanem forróság.
- Nem Leon nem te voltál. - ekkor már nem sírt - egyáltalán ne okold magad. csak..... csak..... kéérlek ne haargudj.... nem bi .... birom elmondani! - és a már könnyeivel küszködő lányból megint előtört a sírás. Leon jobbnak látta ha vele marad. Így szépen Sorát ölbekapta belefektette az ágyba majd betakarta és elkezdte cirógatni. A lány a gondoskodástól elaludt. Ám még mindig néha fölszipogott. Leon csak ekkor vette észre hogy a lány kezein karmolás és enyén meghúzodottság nyomai vannak. Nem értette. Ezt ő csinálta volna? De nem.... Sora szólt volna ha fájna neki de nem szólt hanem élvezte az együttlétet. Jobban megvizsgálta az alvó lányt és újabb karmolás nyomokat látott. Ez nyugtalanította. Észre sem vette milyen végtelenül beleszeretett a lányba aki most oly édesen aludt. Leon befeküdt Sora mellé majd szépen lágyan átölelte a lányt aki jobban befészkelte magát a menedékbe ő is elaludt.
Később alkony fele Sora felébredt. Leon karjaiba találta magát. Biztonságban érezte magát. Még a férfi karjaiba maradt és lassan kezével cirógatta a férfi szép hosszú szürke haját. A hajszálak csak ugy suhantak az ujjai között. Ahogy cirógatta Leont egyszer csak rájött mennyire is szereti. Hiszen folyton a pillantására vágyott és arra hogy a közelébe lehessen. És ekkor Leon kinyitotta ezüstösen csillógó szemét, és Sora gesztenyebarna szemeibe nézett. Mindkettejület meghatotta ez a pillantás.
- Sora.... szeretlek. - Sorat lenyűgözte a férfi. - A válasz nem maradt el. Csupán nem hangként hanem testbeszédként. Odahajolt és megcsókolta a férfit aki ezt egy szoros ölelésel viszonozta. De sajnos fel kellet kelni így az ifjú szerelmesek hogy az estét szépen kezdhessék elmentek zuhanyozni. Egymást szépen megfürdették aztán kilépve a fürdőből már szépen felöltözve jöttek. Soran egy szép kis póló és egy lila szoknya volt. Leonon egy fehér szellős ing mellkasig bevágva és egy szürke farmer. Mindeketten nagyon szépnek találták a másikat. Utána szépen örbejárták a hajót.
Felfedeztek egy salátabárt ahol nagyon finom salátákat ettek. Utána pedig elmentek vacsorázni. Nagyon elegáns hely volt. Ittak mellé egy jó vörösbort és megkoronázva az estét egy kis fagylaltal. Mikor mindketten jóllaktak Sora vette elő a tárcáját de Leon nem engedte.
- De Leon eddig mindent te fizettél ezt én szeretném. - mondta ellenkezve a lány.
- Sora.......... - mondta a férfi ellenkezést nem tűrő hangon. - Nem engedhetem hogy fizess. Miután elmentek az étteremtől elmentek a hajó egy különös részébe ahol kis asztalok voltak gyertyákkal a tetejükön néhol egy kisebb fotel és néhol egy kanapé. Sora választott. Egy sarok kanapét ahol kényelmesen leülhettek. Leon átkarolta a lányt aki szorosan odahúzódott a férfihoz. szebb napja már nem is lehetett neki. ám ekkor sora kinyitotta a szemét és meglátta azt az embert akit nagyon nem kívánt oda. mért kellett a sorsnak elrontania ezt a gyönyörű napot? azzal a lány sírvafakadt. Leon is látta hogy a lány sír.
- Sora? -kérdezte
- Ott áll a korlátnál kék ingben. - mondta zokogva a lány. Leon felnézett és már látta azt az alakot.
- Hogy kerülhet ide?? kérdezte bedühödve........
Folytatása köv.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
