5 fejezet

°         Te mit keresel itt? – kérdezte Sora, miközben becsapta a háta mögött az ajtót, de olyan erővel, hogy az ajtófélfa is beleremegett.

°         Beszélnünk kell Sora. – mondta nyugodtan Yuri, miközben szembe fordult a lánnyal, de belül remegett a dühtől, ha az eljegyzésre gondolt.

°         Nekünk nincs miről beszélnünk. – mondta ellent nem tűrés hangon. – Most pedig takarodj!

°         Addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk.

Egy ideig farkasszemet néztek egymással. Sora nem akarta meghallgatni a férfit, de tudta, hogy Yuri addig nem tágít szándékától, míg meg nem hallgatja. Hátat fordítva a férfinak szólalt meg.

°         Öt percet kapsz. – olyan közönyösen, ami még öt magát is meglepte. De ami még jobban megdöbbentette, hogy a férfi jelenléte semmilyen érzelmet nem váltott ki belőle. Csupán a sértett büszkeség, amiért megcsalták.

°         Igaz az, amit az előbb lent hallottam? – kérdezte, még mindig nyugodtan, mely csak látszat volt.

°         Mire gondolsz? – kérdezte Sora tetetet értetlenséggel, pedig nagyon jól tudta, hogy mire céloz a férfi.

°         Sora! – s hangja már-már veszélyesen nyugodt volt, mely nem kerülte el a lány figyelmét sem, ezért szembe fordult a férfival, aki lassan közeledett Sora felé. – Igaz, hogy férjhez mész?

Sora nem válaszolt rögtön a feltett kérdésre, csak Yuri kék szemeibe nézett, mely furcsán csillogott még így a sötétben is. Akaratlanul is elkezdett hátrálni, ahogy a férfi újabb és újabb lépéseket tett felé.

°         Hallottad, nem? – kérdezte merészen annak ellenére, hogy a szívében kezdett eluralkodni a félelem.

S ekkor olyat látott a férfi tekintetében amilyet még soha az alatt az idő alatt, amíg még együtt voltak. Féltékenységet, dühöt, birtoklási vágyat, gyűlöletet és gyilkos bosszút. Sora belül reszketett a félelemtől, de igyekezett magabiztosan viselkedni miközben lassan és óvatosan az ajtó felé hátrált közben szemmel tartva a férfit. Nem mondtak egymásnak semmit csak a másik tekintetét lesték. Sora szemében, ha halványan is, de észrevehető volt a félelem, mely örömmel töltötte el Yurit. A lány már épp az ajtót nyitott volna ki, hogy kitessékelje a férfit, amikor Yuri hirtelen odaugrott Sora elé a karjánál fogva magához rántotta. Ez annyira váratlanul érte a lányt, hogy reagálni sem volt ideje, nemhogy sikoltani.

°         Te csak az enyém vagy. – sziszegte a lány szájába. – Senki másé. Csak az enyém. – s még jobban megszorította Sora karjait, aki felszisszent fájdalmában.

Yuri még egy pár percig Sora meleg gesztenyebarna szemébe nézett, mely most a félelemtől csillogott, majd durván és erőszakosan megcsókolta. A lány rúgta, karmolta, harapta és ütötte, ahol csak érte a férfit, de semmit nem ért el vele, csak azt, hogy még erőszakosabban csókolta miközben szorosan tartotta a karjaiban. Ajkait sikertelenül próbálta elszakítani Yuri ajkaitól. A férfi erősen tartotta miközben megindult az ágy felé sikeresen hárítva egy rúgást, mely az ágyékát vette célba. Ledobva az ágyra rögtön rávetette magát mielőtt Sora segítségért kiabálhatott volna. Egyik kezével szorosan tartotta két karját a feje felett, míg lábaival a két lábát szorította le, hogy ne tudjon rúgni, közben hevesen, durván harapta és csókolta Sora ajkait, aki már sírt félelmében és a megaláztatástól. Ekkor Yuri megszakítva a csókot, a nyakát vette célba ugyanolyan durván, mint ajkait, míg a szabadon maradt kezével feltolta a ruhát a derekáig. Majd ezt követően leszakította róla a fekete falatnyi csipkés tangát. Yuri mikor ezzel végzett az erektől lüktető férfiasságát próbálta kiszabadítani nadrágjából nem törődve Sorával, aki már zokogott és kiabált, hogy valaki segítsen neki. S már épp beletörődött volna sorsába, amikor hirtelen azt érezte, hogy valaki lerántja róla a férfit.

Becsukva a szemét húzta lejjebb a ruhát, majd az ágyán összekuporodva hallgatta a rúgásokat és ütéseket, a fájdalmas nyögéseket, melyet a két férfi váltott egymással. Majd erőt véve magán ült fel, s döbbenten vette észre Leont, aki agyba-főbe veri Yurit. Attól tartva, hogy dühében a végén megöli odarohant a két férfihez.

◦         Hagyd abba! – kiáltotta Leonnak, közben erőtlenül próbálta elvonszolni Yuri közeléből. Hangja egyre magabiztosabban csengett, bár belül még mindig remegett a dühtől. – Azonnal hagyjátok abba! – kiáltotta még egyszer miután nem hallgattak rá.

De még mindig nem hagyták abba. Sora megelégelve a dolgot a két férfi közé állt, így próbálva megállítani őket. Ez volt a hiba.

◦         Te mocskos szemétláda! – kiabálta magából kikelve Leon, s újra lendült az ökle. De Yuri helyett Sorat találta el, aki az ütés erejének köszönhetően a földre esett.

A szobában néma csend uralkodott. A két férfi megdermedve és döbbenten álltak meg és nézték Sorat, aki arcát tapogatva nyögött fel újra és újra, majd szikrázó szemmel nézett rájuk. A szobában tapintani lehetett a feszültséget, miközben a lány lassan felállt, s szemei szikráztak a dühtől. A két férfi fájdalmasan nyögött fel, mikor Sora kezét levéve az arcáról észrevették a piros foltot, mely a szemén és a fél arcán éktelenkedet, s amely egyre csak vörösebb lett. S még mindig a dühtől remegve kevert le nekik egy-egy pofont. Majd Yuri felé fordult.

◦         Ha még egyszer hozzám mersz nyúlni akárcsak egy ujjal is, azt nagyon megbánod! – mondta fenyegetően, s komolyan is gondolta. – Soha többet nem akarlak látni! Most pedig hagyd el ezt a házat! – emelte meg a hangját.

Yuri egy ideig nem akart elmenni, csak némán farkasszemet nézett a lánnyal. Majd Leonra nézett, akinek a szeme még mindig a dühtől szikrázott. Tudta, hogy most már végleg elvesztette Sorat. S nem csak azért, mert megcsalta, hanem azért is, mert nem sokkal ezelőtt kis híján megerőszakolta. Olyan bűntudata volt mint még soha. Elvesztette a fejét, amikor megtudta, hogy Sora eljegyezte magát a férfival. De tisztában volt vele, hogy ez mentség. Nincs mentség arra, amit tett. Végül halkan és lassan távozott a szobából. Egy szót nem szólt hozzájuk miközben elhagyta a helységet.

Sora lassan az arcát tapogatva sétált oda az ablakhoz, ahonnan az ezüstösen ragyogó holdat kémlelte szomorú, meleg gesztenyebarna tekintetével. Nem hallotta Leont aki lassú és magabiztos léptekkel ment oda a lányhoz. Azt hitte, hogy már ő is elment, ezért is érte váratlanul, amikor egy erős, de gyengéd kezet érzett a vállán.

◦         Menj el! – mondta miután megfordult, de Leon nem tágított. Kezét a piros foltra téve, mely egyre jobban vörösödött, simított végig rajta gyengéden. Sora beleremegett az érintésébe, s már épp elmerült volna az élvezetbe, mikor hirtelen magához tért. – Azt mondtam, hogy menj el! – emelte meg egy kicsit a hangját. – s közben félrelökte a hűvös, de lágyan simogató kezet, mely oly jól esett forró bőrének, amely már szinte égett az ütés miatt.

◦         Szóval te így szoktad meghálálni, amikor valaki épp megment attól, hogy megerőszakoljanak? – kérdezte ridegen és dühösen, s még közelebb lépett hozzá. Annyira közel, hogy Sora már kénytelen volt felnézni Leonra, ha a szemébe akart nézni.

◦         Miért mit vártál? – kérdezte gúnyosan. – Hogy majd leborulok a lábad elé, hogy aztán a talpadat csókolgassam, míg meg nem halok? – s hangja még gúnyosabb lett. – Köszönöm hogy megmentettél, de most már nincs szükségem a segítségedre. Elmehetsz! – mutatott az ajtó felé a fejével, s hátrált egy lépést, hogy távolabb kerüljön a férfitól, mert úgy érezte, hogy mindjárt beleájul Leon karjaiba a kábító, férfias és kesernyés illatától.

◦         És ha nem megyek el? – kérdezte ő is gúnyosan. – Akkor mi lesz? – s még egy lépést tett felé. Sora is kénytelen volt hátrálni, mert a férfi megint túl közel került hozzá. Leon meg csak közeledett egészen addig, míg az ablak útját nem állta a lánynak, aki döbbenten nyelt egyet a felismeréstől, hogy az ablak és a férfi közé került, s aki szorosan préselődött Sora testének ezzel elzárva a menekülési útvonalat. Két kezét az ablaknak támasztotta a lány jobb és bal oldalán, majd lassan lehajolt a nyakához. – Talán megütsz? – kérdezte kéjtől fűtött hangon miközben mélyen beszívta a lány mámorító illatát, mely érzékeit elkábította.

Sora egész teste libabőrös lett a forró lehelettől, melyet a nyakán érzett. Nem bírt gondolkozni. Csak érezni. Érezni amint a férfi ajkaival lassan végigsimít arcán, míg el nem éri ajkait, melyet óvatosan és gyengéden épp hogy csak megérint. Sora még ebbe is beleremegett, majd a szenvedély egyre gyorsabban elhatalmasodott rajta, amikor megérezte Leon nyelvét, amint lassan körbe rajzolja ajkait. Sora nem bírta tovább. Mohon kapott a férfi ajkai után, aki mosolyogva kapta el fejét a lány szája elől.

Sora döbbenten nézett a még mindig mosolygó Leonra. S már épp ellökte volna dühében, amikor a férfi váratlanul magához ölelte, s szenvedélyesen megcsókolta. A lány csak némi fáziskéséssel viszonozta a vad és szenvedélyes csókot, mely egész testüket átjárta. Nyelvük tüzes táncot járt, mely tűzbe hozta őket. Leon keze Sora combján játszadozott, mellyel lassan és érzékien tapogatta ki a harisnyatartót, mely a ruha alatt rejtőzött. Teljesen elmerültek az élvezetekben.

Sora magához térve csak annyit érzékelt, hogy Leon az ablaknak dönti, miközben nyakát ostromolja hevesen és szenvedélyesen, míg lábai a férfi dereka köré fonódtak. Mikor ráébredt, hogy mire is készülnek megpróbálta eltolni magától a férfit, sikertelenül. A férfi, bár érzékelte a lány ellenkezését mégis tovább ostromolta a csókjaival. Érezte Sora egész testéből áradó szenvedélyt és vágyat, ezért nem vette komolyan.

◦         Hagyd… hagyd abba! – nyögte ki nagy nehezen, s közben erélyesebben próbálta eltaszítani magától, de Leon csak folytatta. – Hagyd már abba! – emelte meg a hangját.

A férfi szinte ledobta Sorat a földre, ahogy meghallotta a kemény hangot. S döbbenten nézett a lányra, akinek a tekintete a dühtől és egyben vágytól szikrázott.

◦         Menj el! – utasította a férfit, s ellépett mellőle, hogy minél távolabb legyen tőle, mert attól tartott, hogy ha tovább marad mellette, akkor ráveti magát, mint egy éhes vad a kiszemelt áldozatára.

Leonban egyre jobban forrt a düh, amiért Sora visszautasította őt. Az a lány, aki alig pár perce éhesen kapott az ajkai után. A lány, akit sehogy sem tudott kiverni a fejéből amióta csak meglátta. De legfőképpen a csók óta. S most a vágya csak nőtt Sora iránt, aki majdnem az övé lett, de az utolsó percben visszautasította.

◦         Te most szórakozol velem? – kérdezte dühösen.

◦         Nem, nem szórakozom veled. – mondta ő is dühösen. – De nem vagyok egy útszéli szajha sem, akit bármikor bárhol megkaphatsz, amikor csak kedved szottyan. – Nem vagyok olyan, mint a kis barátnőd.

◦         Valóban? – kérdezte enyhén remegve a dühtől, s egyetlen szökkenéssel a lány előtt termett, majd a karjánál fogva magához rántotta. – Majd meglátjuk. – s mérge csak nőtt, amikor látta Sora tekintetében a dühös szenvedélyt, mely csak még jobban fokozta a vágyát. – Nem felejtsd el, hogy előbb-utóbb az enyém leszel – sziszegte vágytól fűtött hangon. Ezt követően durván és erőszakosan megcsókolta, majd lelökve a lányt az ágyra elhagyta a szobát.

Sora még mindig remegve a dühtől és a visszafojtott vágytól állt fel, majd ment be a fürdőszobájába. S nem bírt másra gondolni csak a férfira, amint ajkai újra és újra az ajkát és nyakát ostromolja, miközben lassan megfürdött. Maga sem értette, hogy miért utasította vissza a férfit, pedig rettenetesen megkívánta. Olyan vágyat érzett iránta, amilyet még soha senki nem váltott ki belőle. Még Yuri sem, pedig szerette.

Lassan kikászálódott a kádból, melyben a víz már olyan hideg volt, mint a jég, de legalább lehűtötte felhevült testét. Felvéve az egyszerű selyemhálóingét, mely a fenekéig ért elbotorkált az ágyig és lefeküdt közben kezét arcára téve. Tudta, hogy másnap reggel szép kis monokli lesz a szeme és a fél arca helyén. Egy szemhunyásnyit sem aludt éjszaka. Össze-visszaforgolódott miközben Leonra gondolt. De ezzel nem volt egyedül ezen a csendes éjszakán.

Másnap reggel fáradtan és karikás szemekkel kelt fel az ágyból. Úgy érezte, mintha a végtagjai ólomból lennének. A máskor fél órás készülődésből egy óra lett. mikor mindennel végzett lement az étkezőben, ahol mint mindig minden reggel már a szülei várták. De ezúttal nem be hozzájuk, mert tudta, hogy akkor magyarázkodni kellene az arca miatt, s még nem tudta, hogy mit mondhatna nekik. Gyorsan próbált elhaladni az étkező előtt, de az apja hangja megállította.

◦         Sora! Hová mész? Nem reggelizel velünk? – kérdezte kíváncsian, de egyben meglepődve, amiért a lánya nem ment be köszönteni őket.

◦         A műjégpályára megyek. – mondta Sora háttal nekik. – Beszélnem kell Kalossal, mert új partner után kell néznünk.

◦         Emiatt nem kell aggódnod. Már meg van az új partnered. – mondta titokzatosan a férfi. – Vele biztos lesz a győzelmed a versenyen.

◦         Ezt hogy érted? – kérdezte döbbenten és kíváncsian Sora. S megfeledkezve az arcán lévő sebről az apja felé fordult.

◦         Sora! – kiáltott fel az anyja. – Mi történt az arcoddal? – kérdezte miközben felállt az asztal mellől.

◦         Semmi. – mondta zavartan az arcára téve a kezét. – Most mennem kell. – s gyorsan kirohant a kocsijához.

Fél órával később már a pályánál volt, ahol Kalos szintén döbbenten kérdezte a lányt az arca miatt. De nem faggatta tovább, mikor Sora határozottan kijelentette, hogy nem szeretne róla beszélni.

◦         Kalos! Te tudod, hogy ki lesz az új partnerem? – kérdezte érdeklődve az edzőjét.

◦         Igen, tudom. – mondta szintén titokzatosan, ami már roppantul idegesítette Sorat.

◦         S elárulnád végre? – kérdezte mérgelődve.

◦         Nem. – mondta határozottan. – Néhány percen belül megtudod. – nyugtatta maga a lányt, aki kezdett már nagyon paprikás lenni.

◦         Sora! – szólalt meg ekkor váratlanul egy hang, melyre nem számított, de akinek köszönhetően mérge csak nőtt.

◦         Tegnap este nem voltam elég világos? – kérdezte emelt hangon, majd hirtelen szembe fordult Yurival. – Akkor még egyszer elmondom. Soha többet nem akarlak látni! – mondta már szinte szájbarágósan, hogy a férfi is, megértse végre mit is jelent az, amit mondott.

◦         Sora! – szólalt meg Kalos.

◦         Tessék? – kérdezte mérgelődve, de nem fordult meg.

◦         Bemutatom az új partneredet. – mutatott a férfi felé. S nem kerülte el tekintetét Sora döbbent és kikerekedett tekintete, mely egyre jobban csillogott a dühtől. – Leon Oswald. – Leon gúnyosan mosolygott hol a lányra, hol pedig a mögötte álló Yurira, aki szintén forrt a dühtől…

Folyt.