7 fejezet

Míg Dylan mosolyogva, addig Sora zavartan nézett a hang irányába, mely az ajtó felöl jött, s ahol Jessica állt Leon társaságában. Sora Leonra nézett, de rögtön el is kapta tekintetét, amikor észrevette a dühtől szikrázó füst szürke szemeket.

°         Remélem nem zavarunk? – kérdezte Jessica egy huncut mosoly kíséretében.

°         Ti sosem zavartok. – mondta vigyorogva Dylan.

°         Mehetünk? – kérdezte ridegen Leon.

°         Sora? – nézett a lányra Dylan.

A lány csak bólintott. Nem mert Leonra nézni. Valamiért úgy érezte mintha az imént csalta volna meg Leont. S emiatt nevetségesnek érezte magát. Hisz a férfi foglalt, s köztük már soha nem lesz semmi. Ezért joga van azzal összejönni akivel csak szeretne.

°         Akkor menjünk. – mondta Dylan, majd átölelte Sorat, miután a lány bezárta az ajtót. – És hova szeretnétek menni? – kérdezte a lányoktól.

°         Állatkertbe. – mondta vidáman Jessica. – Benne vagy Sora? – kérdezte a lánytól, aki mélyen a gondolataiba temetkezett. – Sora? – szólította meg újra.

°         Tessék? – tért magához a lány.

°         Csak azt kérdeztem, hogy van-e kedved állatkertbe menni.

°         Persze. – mondta zavartan.

°         Valami baj van? – kérdezte Dylan. – Olyan szótlan vagy.

°         Semmi. Nincs semmi baj. – mondta zavartan.

°         Biztos? – kérdezte miközben mélyen a lány szemébe nézett.

°         Igen, biztos.

°         Akkor menjünk.  – mondta egyszerre Jessica és Dylan.

Mindannyian beültek Leon kocsijába, mely éjfekete Ferrari volt. Leon és Jessica elöl, Sora és Dylan hátul foglaltak helyett. Leon vezetés közben gyakran nézett a visszapillantó tükörbe, hogy Sorat nézhesse. A lány néha elkapta a férfi tekintetét, mely tele volt dühvel, féltékenységgel, fájdalommal és vággyal is. Egymást kergették a gondolatok és érzések a másikkal szemben.

Egész úton nem mondtak semmit, csak Jessica és Dylan hangját lehetett hallani, miközben Leon és Sora egyre gyakrabban néztek egymásra. Szerencsére ezt nem vette észre senki. Sorának nagy erőfeszítésébe került, hogy visszatartsa könnyeit, s megpróbált mosolyogni. Ezt Leon is észrevette, de nem tehetett semmit.

 Mikor megérkeztek kiszálltak az autóból. Dylan rögtön átölelte Sorát, aki vonakodva bár, de viszonozta az ölelést. Leonnak ez nem tetszett, de nem mondott semmit. Nem akart a többiek előtt jelenetet rendezni. S azzal is tisztában volt, hogy nincs is joga hozzá. Nem értette az érzéseket, melyek hatalmába kerítették. Nem értette, hogy miért érezz így, hisz szereti Jessicát. De az érzés, melyet Sora iránt érzett, még ennél a szeretetnél is erősebb volt. Még soha nem érzett azelőtt ilyet. Először azt hitte, hogy ez csupán vágy, de ma reggel rádöbbent, hogy ez annál több. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy más is hozzá nyúlhat. Azt akarta, hogy csak az övé legyen a lány. Senki másé. Csak az övé.

Sora kezdte egyre jobban érezni magát Dylannek köszönhetően mialatt az állatokat figyelték. A szeme sarkából észrevette, hogy Leon gyakran néz rá, de ő még csak figyelemre sem méltatta. Sokat nevettek és beszélgettek. Az állatkertben nemcsak oroszlánokat, zsiráfokat, elefántokat és egyéb ismert állatokat láttak, hanem olyan állatot is láttak, amelyről még azelőtt nem is hallottak.  Már legalább a felét körbe járták, amikor megszólalt Jessica.

°         Bocsássatok meg, de az előbb láttam, hogy nem messze tőlünk van egy női mosdó. S most hív a természet. Sora velem tartasz? – kérdezte a lányt.

°         Nekem most nem kell. Remélem nem haragszol?!

°         Nem. Akkor mindjárt jövők.

°         Várj! Veled megyek. Nekem is van egy kis dolgom. – mondta Dylan.

°         Rendben. Tíz perc és itt vagyok. – mondta Jessica Soráéknak.

Jessica míg a mosdó felé tartottak alaposan kifaggatta az öcsét Sorával kapcsolatban. Hogy mit érezz iránta, mik a szándékai vele kapcsolatban. S mind azok után, amit Dylan elmesélt, biztos volt benne, hogy az öccse végre megtalálta azt a lányt, akit tiszta szívéből tud szeretni. Azt nem tudta, hogy Sora mit érezz az öccse iránt, de remélte, hogy összejönnek. S egyszer talán együtt élnek mind a négyen mint egy boldog család.

Ez alatt az idő alatt Leon és Sora némán álltak egymás mellett. Míg a férfi a lány tekintetét kereste, addig Sora kerülte Leon pillantását. Majd Leon feladta, mikor látta, hogy erőfeszítése hiába való. Pedig szerette volna kiolvasni a lány szeméből, hogy mit érezz, hogy mit gondol. Ekkor megakadt a tekintete egy kisebb kunyhón, mely csak pár lépésre volt tőle. Megragadva a lány karját a kunyhó felé vette az irányt, aki annyira meglepődött, hogy még tiltakozni is elfelejtett.

Szerencsére senki nem volt ott. Alig hogy beléptek Leon a falhoz nyomta, s testével állta el a lány menekülési útját. De erre nem is volt szükség. Nem mondtak semmit, csak éreztek. Csak a másik tekintetét keresték. Hosszú ideig álltak így. Szinte egy örökké valóságnak tűnt. Elvesztek egymás tekintetében, miközben légzésük egyre szaporább lett. Csak úgy izzót körülöttük levegő. Szinte vágni lehetett a szenvedély, a vágyat, mely az egész kunyhót körbelengte.

 Sora már épp meg akart szólalni, amikor Leon elhallgatatta egy csókkal. A csókja annyira forró és szenvedélyes volt, hogy Sora azt hitte ott helyben elég. Olyan forróságot, tűzet érzett egész testében, mint még soha. Még akkor sem, amikor Spanyolországban együtt voltak. Sora lábai már összecsuklani készültek, amikor Leon megragadta a lány derekát és megemelte. Sora hálásan kulcsolta össze lábait a férfi derekán így kapaszkodva, hogy el ne essen, míg kezeivel belemarkolt Leon dús és hosszú ezüstös hajába, hogy közelebb vonja magához ezzel is mélyítve a csókot.

Sora nem volt ura önmagának. Csak a szívében és testében keletkezett érzésre tudott figyelni, akárcsak a férfi. Belenyögött a csókba, mikor megérezte a férfi kezét a combján, mely lágyan és érzékien simogatta a selymes bőrt. Leon keze egyre feljebb haladt, mígnem megállapodott Sora fenekén. Ujjaival kitapintotta lány apró csipkés tangályát. Érzékien simított végig a vékony vonalon, melybe Sora beleremegett. A csókjuk egyre szenvedélyesebb és követelőzőbb lett. Nyelveik vad harcot vívtak egymással. Harapták egymás ajkait, míg Leon keze előrébb siklott a lány hasára.

Eközben Sora keze a férfi hátát cirógatta a fekete ujjatlan póló alatt, mely csak jobban kiemelte a férfi izmos felsőtestét. Majd egy gyors mozdulattal megszabadította őt a zavaró tényezőtől. Megszakítva a csókot Leon nyakát kezdte elhalmozni édes és forró csókjaival, mely szinte perzselt a férfi bőrét. Sora egyik keze a férfi feszes fenekét cirógatta, míg a másik az izmoktól dagadó hasát, s haladt egyre lejjebb, mígnem rá nem talált arra amit keresett. A nadrágon keresztül kezdte el masszírozni az erektől duzzadó férfiasságot.

Leon hangosan felnyögött a váratlan érintéstől. Majd ismét lecsapott a lány ajkaira, hogy elfojtsa nyögéseit, melyet a lány vált ki belőle. Keze egyre lejjebb halad a forróság felé, majd rálelve félre tolva a tangát két ujjával hatol a lányba, aki felsikoltott volna a váratlan érzéstől, de Leon ezt megakadályozta egy újabb csókkal. Így csak bele-bele nyögött a csókjukba. Sora Leon nadrágját kezdte el gombolni egyre türelmetlenebbül, míg Leon az ujjaival egyre gyorsabban mozgott a lányban. Halkan felkiáltott örömében, amikor sikerült kiszabadítani a férfit a nadrágjából.

Annyira elmerültek egymásban, hogy egyikük sem hallotta meg a kiáltásokat. Csak egymással foglalkoztak. Csak azzal, hogy végre ismét egyesüljenek, hogy együtt járják az ősi táncot. Leon kihúzva az ujját már épp behatolt volna a lányba, amikor meghallották a kiabálást, mely egyre közeledett a kunyhó felé. Egyszerre dermedtek meg, amikor rájöttek, hogy épp mire készülnek, s hogy kik kiabálnak. A hang egyre csak közeledett és közeledett. Leon körülnézett a kis kunyhóban hátha talál valami rejtett helyett. Egy helyett, ahol elbújhatnak.

°         Sora! Leon! Itt vagytok? – kérdezte Jessica az ajtó mögül, majd a hang forrása belépett a kunyhóba David társaságában.

Folyt.