2 fejezet

°         Egy kérésem lenne hozzád. Nem is. Egy feladat, melyet remélem, hogy elvállalsz!

°         Miről lenne szó, Főnök? – kérdezte kíváncsian.

°         Mint tudod, két hét múlva lejár a szerződésed. – kezdett bele. – De ezt majd szeretném idővel meghosszabbítatni, de… előtte el kéne vállalnod egy munkát.

°         És mi lenne az? – kérdezte már egyre kíváncsibban, de ugyanakkor félve is.

°         Egy barátom kérésére szeretném, ha elmennél Görögországba.

°         Görögországba? – kérdezte döbbenten a lány.

°         Igen.

°         És… és mennyi időre? – kérdezte félve a választól.

°         Előre láthatólag egy évre. – látta a lány tekintetében az ijedtséget, mely a válasz váltott ki belőle. – Utána visszajöhetsz a színpadhoz.

°         De… de Főnök – dadogott a lány. – Én… én nem akarok… - de nem tudta befejezni, mert Kalos közbe szólt.

°         Remélem igent mondasz. Ellenkező esetben távozhatsz a társulattól. – mondta ellent nem tűrés hangon.

Sora egy ideig habozott a válasszal. Nem akarta itt hagyni a színpadot, de tudta, hogy ha nemet mond, akkor kirúgják a társulattól. De ha igent, akkor itt kell hagynia mindent amit szeret. Barátait, a közönséget, csak legutoljára jutott eszébe Ken.

°         Elvállalom. – mondta halkan.

°         Rendben.

°         És… és mikor kéne indulnom? – kérdezte még mindig halkan és szomorúan.

°         Két hónap múlva. Addig van még egy kis időd, hogy hozzá szokj a gondolathoz. S Kentől és a barátaidtól is el tudsz búcsúzni. Most mehetsz. – fejezte be a beszélgetést.

°         Igenis Főnök.

Sora miután kijött az irodából egyből a háza felé vette az irányt. Nem tudott volna most visszamenni a barátaihoz az étkezőbe. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem hallotta meg a kiabálást a háta mögött. Ana-ék pont akkor indultak a lány keresésére, de Sora még csak észre sem vette őket.

Sora nem sokkal azután, hogy belépett, s becsukta maga után az ajtót, kopogást hallott. Nem volt most kedve a látogatókhoz, de miután a hívatlan látogató kitartóan kopogott kénytelen volt ajtót nyitni.

Kinyitotta az ajtót, s Miaékkal találta szemben magát. A lányok csodálkozva nézték a lányt. Még soha nem látták ilyennek. Mindig vidám volt, de most úgy nézett ki, mint aki gyászol.

°         Mi történt Sora? – kérdezte Rosetta.

A lány nem válaszolt, csak bement a nappaliba nyomában a lányokkal és Kennel, s leült a kanapéra.

°         Sora! Mi a baj? – ült le Ken a lány mellé, s átkarolta a vállát.

°         Beszéltem Kalossal.

°         És… mit mondott? – kérdezte feszülten Ana.

°         El kell mennem Görögországba.

°         Micsoda? – kérdezték döbbenten.

°         És mikor? – kérdezte Ken.

°         Két hónap múlva.

°         De ez miért baj? Odamész és egy-két héten belül már itt is leszel, s ha szerencsénk van, akkor még én is veled tarthatok. – kérdezgetett tovább a fiú.

°         Azért… azért, mert nem egy-két hétről van szó. Hanem… hanem egy évről.

°         Mi? – kiáltott fel mindenki egyszerre.

°         Ezt… ezt nem teheti. – mondta kétségbeesetten Ken. – Mond le.

°         Nem tehetem.

°         Már miért ne tehetnéd meg?  Egyszerűen nemet mondasz és kész.

°         Azért mert akkor elküld a társulattól. Ultimátumot adott. Vagy elfogadom az ajánlatot, s akkor egy év múlva meghosszabbítja a szerződést, vagy nemet mondok, de akkor itt kell hagynom a színpadot. – mondta könnyes szemmel.

°         Veled megyek. Beszélek Kalossal. – majd kiment a házból és Kalos irodája felé vette az irányt.

Ken nagyon dühös volt Kalosra, de megpróbált lehiggadni, mert tudta, hogy azzal nem ér el semmit, ha kiabál a férfival. Mikor odaért várt néhány percet, hogy teljesen lenyugodjon, majd kopogott.

°         Gyere be. – szólt ki Kalos.

°         Főnök, van egy perce? – kérdezte miután belépet.

°         Valami baj van? – kérdezte, miközben továbbra is a szerződést olvasta.

°         Soraról van szó.

°         Igen? – nézett fel a papírokból.

°         Szeretnék vele tartani Görögországba. – mondta reménykedve abban, hogy Kalos beleegyezik.

°         Sajnálom, de nem. Rád itt van szükség.

°         De Főnök…

°         Nem. Ami azt illeti jó is, hogy jöttél, mert egy hét múlva el kell menned New Yorkba egy hónapra. A részleteket majd később megbeszéljük.

°         De… - kezdett volna bele ismét, de Kalos közbeszólt.

°         Most elmehetsz. Nincs miről beszélnünk. – s újra beletemetkezett a papír rengetegbe.

Ken csalódottan és dühösen hagyta el az irodát és ment vissza Soráékhoz. Eközben a lányok a Görögországi útról beszélgettek, egy tea társaságában. Sora már kezdett beletörődni abba, hogy itt kell hagynia a színpadot. Éppen valami viccen nevettek, amit Ana mesélt egy barátjával kapcsolatban, amikor Ken lépett be a nappaliba. A lányok rögtön elhallgattak, amikor látták a fiú gyászos arcát.

°         Nos… mit mondott? – törte meg a csendet Sora.

°         Nem mehetek veled. – mondta csalódottan.

°         De miért? – kérdezte szomorúan.

°         Azt mondta, hogy rám itt van szüksége.

°         Értem.

°         Sora? – szólt újra a lányhoz.

°         Igen? –

°         Nem tudok elmenni két hét múlva Spanyolországba.

°         Mi? – kérdezte döbbenten.

°         Kalos azt mondta, hogy egy hét múlva New Yorkba kell mennem.

°         És mennyi időre?

°         Egy hónapra.

°         És azt mondta, hogy miért?

°         Nem. Azt mondta, hogy majd később megbeszéljük.

Egy ideig némán ültek egymás mellett a lányok táraságában, akik döbbenten hallgatták az imént elhangzottakat. Nem értették, hogy miért teszi ezt velük Kalos. Épp, hogy csak eljegyezték egymást, máris el kell válniuk egymástól. Ki tudja, hogy mi történhet velük ez alatt az egy hónap alatt.

°         Sora? – törte meg a beálló csendet Ken.

°         Igen?

°         Arra gondoltam, hogy attól, mert én nem tudok elmenni veled Spanyolországba, te még elmehetnél. Mondjuk valamelyikkötőkkel. – nézett a lányok felé. – Vagy egyedül.

°         Nem tudom. – nézett ő is a lányokra. – Van kedve valakinek velem jönni?

°         Én sajnos most nem tudok menni. Amint vége a műsornak a szüleimhez megyek. – mondta Mia.

°         Én meglátogatom az édesanyámat. – mondta Ana.

°         Nekem se jó. – mondta Rosetta.

°         Én sem érek rá. – fejezte be May.

°         Akkor menj egyedül. – ajánlotta fel Ken.

°         Még gondolkozom rajta.

Nem sokkal később a lányok távoztak, így Sora és Ken kettesben maradtak. A fiúnak sikerült meggyőznie Sorát, hogy utazzon el egyedül. Ne hagyjon ki egy ilyen lehetőséget, hisz már régóta vágyott arra, hogy egyszer eljusson oda. Megígérte neki, hogy egyszer együtt is elmennek majd oda. Talán a nászútjukon.

Az elkövetkező egy hétben minden egyes szabad idejüket együtt töltötték, mert tudták, hogy erre sokáig nem lesz lehetőségük. Aznap mikor Ken elutazott, Sora kikísérte a fiút a reptérre. Megígérték, hogy gyakran telefonálnak, s írnak egymásnak.

Újabb egy héttel később már Sora készülődött a szobájában. Mikor elkészült, a lányok is indulásra készen álltak, hogy kikísérjék a lányt. Fél órával később már a reptéren vártak Sora gépére.

°         Vigyázz magadra Sora. – ölelte át Ana, miután bemondták, hogy a gép indulásra készen áll.

°         Érezd jól magad. – csatlakozott Mia.

°         Ti is vigyázzatok magatokra.- búcsúzkodott tőlük, s a többiektől is.

 Néhány órával később már Spanyolországban volt. Késő este érkezett, így szerencsére kellemesen hűvös volt a levegő. Sora miután fogott egy taxit, egy öt csillagos szállodába vitette magát. A szoba, melyben egy hétig tartozkódik egy nappaliból, konyhából, egy szobából és egy fürdőszobából állt, ahol volt zuhanyzó és kád is. Miután kipakolta a ruháit a bőröndjéből, elment megfürdeni, majd lefeküdt aludni. Olyan fáradt volt az utazástól, hogy rögtön el is aludt.

Másnap késő délelőtt kelt fel. Elment lezuhanyozni, megreggelizett, s mikor ezzel végzett felöltözött, majd elhagyta a szállodát, hogy egy kicsit körülnézzen a városban. Egész nap csak sétált. Volt múzeumban, templomban, bement néhány üzletbe, ahol különféle apróságokat vett barátainak, s magának. Vett néhány új ruhát is.

Kora este volt, mikor gyomra jelezte, hogy ideje lenne enni is valamit. Ezért keresett egy éttermet, ahol megvacsorázhat. Annyira elmerült a keresésben, hogy nem vette észre a lába előtt lévő gödröt. Így mikor belelépett kibicsaklott a bokája, melynek következtében előre dőlt. El is esett volna, ha valaki hátulról el nem kapja.

°         Köszönöm. – fordult felé zavartan, de hálásan. Mikor meglátta, hogy ki az a földbe gyökerezett a lába.

°         Te? – kérdezte döbbenten. 

°         Sora? – döbbent meg a férfi is. 

Folyt.